14.rész: A remény angyala

Sziasztok kedves olvasóink! :) Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hoztam az újabb részt, de gondolom megértitek, hogy nehéz dolgom van a suliban. Képzeljétek felvettek abba az iskolába, amibe menni szerettem volna! :D Na mindegy, a lényeg, hogy élvezzétek az új fejezetet, pipáljatok, komizzatok :) És nagyon köszönjük mindenkinek, aki feliratkozott, illetve kommentelt, pipált, stb. :) Sok puszi, Csenge, Kitti xx

- Tessék?- akadt el a lélegzetem

 - Ön jó lesz donornak, ha biztos benne. De ehhez szükségünk van a barátja engedélyére is.

 -  Ó ez csodálatos! Vagyis nem, nem az, de akkor is!- ragyogott fel a szemem – Doktor úr, beszélhetnék én Harryvel?
- Természetesen.

Reményteljesen léptem be Göndörkém szobájába. Éppen aludt, de mikor leültem az ágyára kinyitotta a szemeit és elmosolyodott.

- Hát ilyen a halál angyala? Gyönyörű vagy!- simogatta meg az arcomat. Úgy legyengült! Saját maga halovány árnyéka…
- Ha már mindenképpen azt szeretnéd, hogy angyal legyek, akkor maximum a remény angyala lehetek. - mosolyodtam el
- Ezt hogy érted?
- Alkalmas vagyok donornak. – a mosolyom fültől fülig ért.

Valahogy nem azt a hatást váltottam ki, amit szerettem volna. Harry szemei besötétedtek és éreztem a belőle sugárzó dühöt.
- Az nem lehet.
- De…
- Nem adhatod nekem a vesédet!
- De…
-Nem és kész!
- Harry Styles! Nem vitatkozom! Megkapod az egyik vesémet és punktum.
- Nem!!
- Ugyan miért nem?!
- Mert szeretlek és nem engedhetem meg!!! – más körülmények között ettől a megjegyzéstől három máterre a földtől lebegtem volna, de most betett.
- Leszarom, hogy szeretsz! Én jobban szeretlek és nem tudnék nélküled élni! Érted Harry?! Nem teheted meg velem, hogy elmész!! – elsírtam magam. A dühe elszállt.
- Szóval szeretsz? – simogatta meg a hátam mosolyogva
- Igen, bazdmeg! Mindennél jobban… – törölgettem a szemem
- Az a helyzet, hogy én is. Ezért nem engedem, hogy ezt  megtedd értem.
- De nem fogod fel, hogy nincs más esélyed? Esélyünk…- csuklott el újból a hangom
- Biztosan van más megoldás!
- Nem Harry! Ha most nem kapsz új vesét, maximum hónapjaid vannak csak hátra, addig pedig nem találnak másik donort.
- Inkább meghalok…
- De ha az egyiket odaadom, nekem úgyis marad még egy! Kérlek!!
- Szerelmem, ez nem egy ilyen dolog…
- Már anyáék is beleegyeztek! Adok két napot, hogy átgondold!
- Inkább magadnak adj időt! Tudod, hogy nem fogok beleegyezni.
- Nem teheted ezt velem! – sírtam
 Magához húzott
- Blake, ha az lesz a vége, hogy el kell mennem, majd találsz mást. Gyönyörű vagy és okos és…
- Harry. Nekem te vagy és te leszel az egyetlen
- Nem tudhatod…
- De tudom. – Tiltakozott volna, de nem tudott. Megcsókoltam. Úgy csókoltam, mint még soha senkit. Minden szeretetemet, szerelmemet beleadtam, ő pedig habozás nélkül viszonozta ezt.