Sziasztok! :) Jól látjátok ez az új rész! :) Hála Csengének :D És köszönjük a +4100 megtekintést :D nagyon örülünk neki! :D Sok Puszi, Jó olvasást! By: Kitti xx
- Nézze kisasszony… Én nagyon becsülöm a bátorságát, de ez nagyon komoly dolog.
- Tudom, de én teljesen biztos vagyok benne!
- Azért gondolja át…
- Ön szeretett már úgy valakit, hogy az egész életét feláldozta volna érte?- könnybe lábadtak a szemeim…
- Nos…
- Kérem!
- Rendben. De ez a szülein is múlik és persze azon, hogy megfelelő e donornak. Ehhez el kell végeznünk néhány vizsgálatot.
- Köszönöm doktor úr!- boldogan a férfi nyakába ugrottam. Meg fogom menteni Harryt!
- Halló?
- Szia anya, itt Blake.
- Szia Kicsim, most akartalak hívni. Apáddal megbeszéltük, hogy maradhatsz még két hetet.
- Anya, az a helyzet, hogy odaadom az egyik vesémet Harrynek.
- MICSODA?!
- Balesetünk volt és Harrynek károsodtak a veséi és ha jó leszek donornak, odaadom neki az egyik vesémet.
- Te jó ég! Hol vagy most? Nincs semmi bajod?
- Itt vagyok a St. Louis kórházban Londonba.
- MIÉRT NEM HÍVTAK! KISKORÚ VAGY! BEPERELE…
- Anya, semmi bajom. De Harrynek szüksége van rám! Vagyis a vesémre. Mindegy. A lényeg, hogy nem tudok nélküle élni…
- Nem engedhetem, hogy ezt tedd. – mintha pofán vágtak volna
- Te nem tennéd meg ugyanezt Apáért?- mondtam keserűen
- Blake, a gyerekem vagy és kiskorú és… mióta is ismered Harryt?
- Anya, Harry az igazi. Tudom. Nem veszíthetem el.
- Nem. Ezt nem teheted. Majd biztosan találnak másik donort.
- Anya, hát nem érted?! Kérlek!- zokogtam
- Nem engedhetem. Nem vagyok büszke rá, de megtettem.
- Ha Harry meghal, úgy, hogy alkalmas lettem volna donornak, nem hallasz felőlem soha többé. - Kinyomtam. Megzsaroltam a saját anyámat és lelkiismeret furdalást keltettem benne. Szép. Gratulálok Blake. Hivatalosan is egy dög vagy. De mit lehet tenni? A szükség nagy úr… Bementem Harryhez. Leültem az ágya mellé és néztem, hogy így is mennyire gyönyörű. Megmozdult.
- Blake? - Nyitotta ki szemeit a Göndörke
- Mi történt?
- Balesetünk volt és…
- Oh… Piszkosul fáj mindenem… - szólok az orvosnak…
- Ne! Maradj velem! Kérlek!- nézett mélyen a szemembe én pedig szófogadóan visszahuppantam a székre. Kopogtak és belépett a doki.
- Mr Styles! Csak hogy felébredt! Hogy van?
- Köszönöm, meg vagyok..
- Igazából Miss Hudsonhoz jöttem. Azt hiszem kisasszony, itt vannak a szülei..
- Micsoda?!- kerekedett el a szemem
- Az ajtó előtt várják. Beszélni szeretnének önnel. Megsimogattam Harry kezét és kiléptem a szobából. Anya és apa ott álltak és láthatóan az idegroham szélén álltak.
- Kicsim!- ugrott a nyakamba anya.
- Minden rendben?
- Velem igen…
- Nézd Blake, beszélnünk kell. – mondta apa
- Rendben. Szótlanul lementünk a büfébe.
- Kérsz valamit enni, inni?- kérdezte anya
- Nem köszi.
- Szóval, nagyon sokat gondolkoztunk… Kicsim, egy vese rettentő komoly dolog!
- Szerintetek én ezzel nem vagyok tisztában? Ismerem az műtét és az az utáni élet összes veszélyét! És tudjátok mit? Nem érdekel! Ha az az ára annak, hogy megmentsem a szerelmem életét, aki mellesleg megmentette az én életemet, akkor igenis feláldozom az egyik vesémet! És az sem érdekel, ha egyszer szakítunk Harryvel. Hogy miért? Mert számomra mindig ő marad az egyetlen fiú, Tudom. Ne kérdőjelezzetek meg, mert biztos vagyok benne. Egymásra néztek.
- Azt hiszem a lányunk felnőtt.- szólt apa csendesen, anya pedig elsírta magát.
- Kicsim, ha jó leszel donornak… Nem tudom ezt megtenni…- láttam anyán, hogy mennyire szenved…
- Anya, kérlek!- már én is könnyeztem
- Legyen… De ha bármi baj lesz ebből…
- Nem lesz semmi baj! Köszönöm! Szeretlek titeket! – öleltem át sírva a szüleimet.
~ 5 órával később~
Túlestem a vizsgálatokon. Nem volt könnyű, pláne, hogy utálom a vérvételt, de kibírtam. Időközben megérkezett Gemma is és ő is gondolkodás nélkül felajánlotta az egyik veséjét. Együtt vártunk a vizsgálatok eredményére.
- Remélem egyikünk alkalmas lesz donornak.
Megjelent a doki.
- Hölgyeim, kimondom... Miss Hudson.. Ön.. a.. megfelelő.. donor.
