B.Ú.É.K!!

Boldog Új Évet Kivánok Nektek! Legyen 1D-ben Gazdag :DD Ne felejtsetek el kommentelni az előző részhez, mert nyeremény jár érte ;) Boldog Új Évet még egyszer :) Puszi : Kitti :)

10.rész: Jól indult

Sziasztok! Először is nagyon-nagyon boldog, békés karácsonyt kívánunk nektek! Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hoztam a részt (ez teljes mértékben az én hibám volt), nagyon sokat kell tanulnom :( Másodszor: mivel még karácsony van, arra gondoltunk Kittivel, hogy az első komizó kap egy KE* sztorit, amit az ő kérései alapján írnék meg. És most egy kis ajándék az én drága szerzőtársamnak :D :https://31.media.tumblr.com/c75a9a1ea2224270e19d7d124b2775d7/tumblr_mxqaa4WICo1t7eg8go4_250.gif + (ezt Harry neked énekli) : http://www.youtube.com/watch?v=pHJyI-2q3U4
Csenge xx

- Szia, Anya! Mondd! - Hello Kicsim! Nem fogod elhinni, mi történt! Megszűnt a légitársaság, amivel visszautaztunk volna hozzád. Úgy döntöttünk apáddal, hogy két napra már nem érné meg úgysem visszamenni, szóval Kicsim, ne haragudj, de itthon maradunk és várunk Téged. Két nap múlva találkozzunk. - Oké, részemről semmi gond… Vagyis… Hát… de ajhh oké… Figyelj Anya, nem lehetne, hogy pár nappal tovább maradjak? – kérdeztem rá félve - Miért akarsz maradni? - Hát… Tudod, mert van, az a srác… Emlékszel, akivel találkoztatok nem is egyszer... És én… Én azon agyalok, hogy azt hiszem piszkosul belé szerettem! - Ó! Holnap majd megbeszéljük. - Tessék?? Azon agyalsz, hogy belém szerettél? – kérdezte Harry… Harry?! Csak ekkor vettem észre, hogy ott áll az ajtóban, egy nagy tálca gofrival, teljesen ledöbbenve… - Anya! Mennem Kell! – tettem le a telefont - 2 perce még itt se voltál.. Hogy a picsába kerültél ide ilyen gyorsan? – fakadtam ki - Tudod, van két izmos lábam, ami felhozott a lépcsőn egészen idáig a küszöbig. – nevette el magát Idegesen megráztam a fejem. - Hoztál gofrit. – tereltem el a szót Elmosolyodott és leült mellém az ágyra a nagy tálca finomsággal. - Jól értetem 2 nap múlva menned kell haza? – fúrta bele tekintetét az enyémbe. - Hol a fürdő szoba? Lefürödhetek? – kérdeztem lesütött szemmel, totál zavartan. - Kérlek előbb válaszolj a kérdésemre!- szólt határozottan

- Nem tudom. Anyukámtól függ… - túrtam bele a hajamba – Mostmár mehetek? - Persze. Törülköző van a szekrényben, válassz majd egyet. – mosolyodott el. Kiment a szobából. ~ Harry szemszöge ~ Dühömben belerúgtam a falba. Egy világ omlott össze bennem. Nem. Az nem lehet, hogy itt hagy. Elterültem az ágyon, amin pár perccel ezelőtt a lány feküdt. A lány, aki valahogy olyanná vált számomra, mint a levegő. Mindig ott van, mégis megfoghatatlan és nem tudsz nélküle élni... Nem hiszem el, hogy két nap és haza kell mennie.. Lehetetlen... Nem hagyhatom, hogy ez megtörténjen. - Harry... – hallottam Blake hangját a hátam mögül. Ott állt egy szál törülközőben, vizes hajjal. Hű. - Igen?? – mosolyogtam elvarázsolva. - Be tudnád adni azokat a ruhákat, amibe jöttem? - Mindjárt viszem. Egy bökkenő volt. Sehol a büdös franca nem találtam Blake ruháit. Átszaladtam a másik szobába. - Gemma! - Hm? Neked is jó reggelt Harry. - kérdezte a nővérem teljesen komás állapotban. - Segítened kell! - Mondd... - Adj valami ruhát! - Harry. Az én ruháim rád nem jók. És buzisan néznél ki bennük. – Nevette el magát - Nem nem! Nem nekem kell. Blakenek. –forgattam meg szemeim - Küld majd be és adok neki valami csinit, ami illik hozzá. Elégedetten tértem vissza Blakehez. ~2 órával később ~ - Szia. – Köszöntünk el Gemmától és bepattantunk a kocsiba. Az út közbe kínos csend uralkodott. Nem tudom miért, de most hogy tudom mit érez irántam, nehéz beszélni. És az is probléma, hogy nekem viszont fogalmam sincs mit érzek... Azt tudom, hogy egyáltalán nem közömbös számomra. - Figyelj Blake! Tudom, hogy szeretsz. És... Miért nem mondtad? Lesütött szemekkel felém fordult, adott egy puszit és újból az elhaladó tájat kezdte el nézni. - Harry vigyáz! – sikított torka szakadtából. A semmiből elénk ugrott egy szarvas...

Sziasztok!

Sziasztok!
http://wecanhelpdesign.blogspot.hu/2013/11/blogverseny.html Azzal az ötlettel jelentkeztünk a blogra, hogy benevezzük egy versenyre. Remélem legalább egy dologba nyerünk. Rész nem sokára lesz :D addig is próbáljátok kibírni :D A versenyhez visszatérve remélem sikerül drukkoljatok. Puszi: Kitti; Csenge xx

9. rész : 2 Nap

Sziasztok! Mivel szünet van, hamar hoztunk egy újabb részt. Reméljük tetszeni fog! Pipáljatok, komizzatok. Puszi: Kitti, Csenge xx
Ahogy lassan haladtunk a keresett társaság felé, a tömegben valaki haláli viccesnek tartotta, ha meglök és én beleesek a vízbe... Pánikozva zuhantam a medencébe. Lesüllyedtem a víz aljára és éreztem, ahogy elfogy a levegőm. Hirtelen két erős kart éreztem a derekam körül. Harry kihúzott. Sírva kapkodtam levegő után, Ő pedig magához szorított. Belefúrtam fejem a vállába, nem tudtam betelni közelségével. Pláne, hogy mindketten fürdőruhában voltunk.
- Jól vagy?- nézett rám aggódva
- Most már igen.
Huncutul elmosolyodott és hirtelen megcsókolt ...

~Harry Szemszöge~
Mikor megláttam, hogy Blake beleesett a vízbe, mintha szíven szúrtak volna… Egyből utána ugrottam, hogy megmentsem. Nem bírnám elviselni, ha bármi baja esne. Mikor kihúztam a vízből nem tudtam ellenállni. Vizes tincsei gyönyörűen keretezték angyali arcát. Megcsókoltam. Mióta megismertem olyan érzésem van, mintha egymásnak teremtettek volna minket.
- Kérlek, vigyél haza. Így is nagy felfordulást csináltam.
– Sütötte le szemeit és megremegett az ajka. Félénken a minket bámuló emberekre pillantott
- Nem tehetem. Ilyen állapotba nem hagyhatom, hogy egyedül legyél! – mosolyogtam rá.
Felálltam és felkaptam Blaket. Maximum harminc kiló lehetett… Vas ággyal… Elnevette magát. Bevittem a házba, egyenesen a szobámba. Óvatosan letettem az ágyamra ő pedig zavarba jött. - Most akkor itt aludhatok? –nézett rám félénken
- Ha megfelel- mosolyogtam
- Még szép! – vigyorodott el
- Akkor aludj nyugodtan, jó éjt. –mondtam és elindultam az ajtó felé.
- Várj! – kiáltotta, odaszaladt hozzám és adott egy puszit- kaphatnék pizsit?- kérdezte mosolyogva
- Természetesen!- a szekrényemből kiszedtem a kedvenc pólómat és egy Calvin Klein alsógatyát. Odanyújtottam neki, ő pedig pirulva elvette.
– Ha bármi kell lent leszek a konyhában! Jó éjt!–mosolyogtam és lementem.
~5 óra múlva~
A hivatalosan bulinak három körül vége lett, de számomra már akkor, amikor Blaket felvittem a szobámba. A tudat, hogy az én ágyamban alszik, az én ruháimban teljesen magával ragadott. Nagyon sokat jelent nekem ez a lány. Miután mindenki elment én egyből felrohantam a szobámba és csak néztem, ahogy alszik. 5 óra körül járt az idő, amikor hirtelen mocorogni kezdett. Hatalmas könnycseppek jelentek meg az arcán és tisztán hallottam, ahogy az én nevemet suttogja. Engem hívott. Leültem az ágy szélére gondosan betakartam és letöröltem a könnycseppeket az arcáról. Hirtelen megfogta a kezem jó szorosan, hogy ne tudjam kiszabadítani magam. Őszintén szólva nem is akartam. Egy perc múlva fel is ébredt.
- Jól vagy? – kérdeztem biztató mosollyal az arcomon
- Igen. – megölelt. Furcsa érzés támadt bennem.
~Blake szemszöge~
Ugyan azt álmodtam, mint múltkor. Kettévált a talaj kettőnk között. Felriadtam és észre vettem, hogy Harry hatalmas kezét szorongatom. Megnyugodtam. Ott volt velem.
- Jól vagy?- kérdezte. Jó érzés volt, hogy aggódik értem.
- Igen. –öleltem át szorosan- Nem is aludtál idáig? – néztem mélyen hatalmas zöld szemeibe
- Nem. Figyeltem milyen aranyosan alszol. – mosolygott és megjelentek a gödröcskéi.
A pillangók a hasamban, azt hiszem őrült pogózásba kezdtek. Megöleltem, beszívtam eszméletlen illatát.
- Gyere, feküdj ide. – mosolyogtam rá, ő pedig perverz vigyorra húzta a száját, amitől elnevettük magunkat.
Miután bebújt mellém a takaró alá, testünk összeért. Szorosan hozzábújtam, éreztem, ahogy mellkasa emelkedik minden egyes lélegzetvételekor. Hátulról átkarol, tartott. Nem akartam, hogy ennek a pillanatnak valaha is vége legyen. Az nem lehet, hogy két nap múlva haza kell mennem!
~Reggel~

Egyedül ébredtem. Harry egy kis levelet hagyott a párnáján, amitől mikor megláttam, egyből mosolyra húzódott a szám: „Reggelit csinálok, lent vagyok a konyhában, Dusty vigyáz Rád!” És valóban. Csak ekkor vettem észre az ágy végén szundikáló kutyust. Elnevettem magam. Megcsörrent a telefonom.
- Szia Anya! Mondd!
- Hello Kicsim! Nem fogod elhinni, mi történt! Megszűnt a légitársaság, amivel visszautaztunk volna hozzád. Úgy döntöttünk apáddal, hogy két napra már nem érné meg úgysem visszamenni, szóval Kicsim, ne haragudj, de itthon maradunk és várunk Téged. Két nap múlva találkozzunk.
- Oké, részemről semmi gond… Vagyis… Hát… de ajhh oké… Figyelj Anya, nem lehetne, hogy pár nappal tovább maradjak? – kérdeztem rá félve
- Miért akarsz maradni?
- Hát… Tudod, mert van, az a srác… Emlékszel, akivel találkoztatok nem is egyszer... És én… Én azon agyalok, hogy azt hiszem piszkosul belé szerettem!
- Ó! Holnap majd megbeszéljük.
- Tessék?? Azon agyalsz, hogy belém szerettél? – kérdezte Harry…
Harry?! Csak ekkor vettem észre, hogy ott áll az ajtóban, egy nagy tálca gofrival, teljesen ledöbbenve…
- Anya! Mennem Kell! – tettem le a telefont

8.rész: Medencés buli

Sziasztok, meghoztuk az új részt :D Reméljük a meglepetés elnyerte tetszéseteket! :) Jó szünetet, pihenjetek sokat, álmodjatok Harryvel. És persze szeretettel várjuk a kommenteket. Puszi: Csenge, Kitti xx
- Ő itt a nővérem Gemma. Gemma ő itt Blake. – „mutatott be egymásnak” Harry
- Helló, rég találkoztunk! – mosolyogtam
- Szia, igen, két óra sok idő! – mondta és elvigyorodott
- Ti ismeritek egymást? – röhögött fel Harry 
- Persze. – mondtuk egyszerre, majd mindketten elnevettük magunkat. 
Elkezdtünk beszélgetni immáron hárman. Az idő gyorsan telt.
- Nézzétek milyen szép! – mutattam a lemenő napra mely arany sugaraival szinte felöltöztette a rétet.
- Te jó ég, már ennyi az idő? Harry mennünk kell! – mondta Gemma 
- Igaz, még be kell szerezni néhány dolgot holnapra... Medencés bulit tarunk, nincs kedved eljönni? – mosolygott rám csillogó szemeivel Harry 
Egy kicsit lefagytam. Nagyon jól eset, hogy meghívott, de ha medence, akkor víz... Én pedig nem tudok úszni. 
- Hmm? - nézett rám Harry reménykedve
- Nem tudom. – válaszoltam félénken 
- Ugyan gyere, király lesz! Harry holnap elmegy érted. A buli este 6-kor kezdődik nálunk. – mosolygott Gemma 
- Szóval fél hatra ott leszek nálatok.-mondta Harry
- Hát jó. -mosolyogtam félénken 
- Bikinit és törölközőt hozz! – kacsintott rám Harry, majd adott két puszit és elmentek.
Te jó ég. Holnap bulizni fogok Gemmáékkal, el sem hiszem. Harryvel leszek. Mikor hazaértem felhívtam anyát, kiderült késni fog a repülőjük. Megkérdeztem, hogy elmehetek e a buliba és szerintem még nálam is jobban belelkesedett. Persze meg kellett ígérnem a mély víz elkerülését. Nagyon fáradt voltam, gyorsan bevágtam magam az ágyikómba.
~Reggel~
Zokogva ébredtem. Rémálmom volt.
~Álom~
Gyönyörű naplemente van. késztetést érzek arra, hogy elmenjek a rétre. Boldogan el is indulok. Amikor odaérek Harry már vár rám egy hatalmas csokor vörös rózsával.

Szerelmesen elé lépek. Az ajkunk már súrolja egymást, amikor hirtelen ketté válik köztünk a föld, Harry pedig lezuhan... "NE!" Sikoltom és érzem a hatalmas és folyamatosan növekvő gombócot a torkomban, Harry pedig mielőtt teljesen elnyelné a feketeség felkiált: "Szeretlek!" Lerogyok a puha fűbe, ami hirtelen elfeketedik. Érzem, hogy meghalok.
~"Valóság"~
 Most már biztos voltam benne, hogy Harry a nagy Ő. Nem tudom megmagyarázni, miért éreztem ezt, csak azt tudtam, nekem SZÜKSÉGEM VAN Rá. Érezni akarom, ahogy a karjaiba zár, érezni akarom a csókját. De mi van, ha nem kaphatom meg? Ha itt maradok nélküle, ebben a kiszámíthatatlan világban? Nem akarom hogy ez megtörténjen.
De ha meg akarom kapni Harryt, először ki kellene szállnom az ágyból. Jót nevettem saját gondolataimon. Elhatároztam, hogy ma olyan szép leszek,  mint még soha. Gyorsan lefürödtem, felöltöztet, aztán elindultam bikinit venni.
A plázában bolyongtam majd' fél órája, de még nem találtam egy darabot se, ami igazán tetszett. Éppen egy rakás fürdőruha felsőt tanulmányoztam, amikor ismerős hangot hallottam.
- Blake?
- Szia Gemma! – nagyon megörültem neki.
- Bikinit keresel? – kérdezte
- Igen. Segítenél?
Nem igazán igazodok ki az ilyen hatalmas üzletekben.
- Persze. – bólintott mosolyogva
Gemmával hamar sikerült megtalálni a tökéletes darabokat.
- Köszönöm a segítséged. – öleltem meg mosolyogva
- Nincs mit. Nekem indulnom kell, mert még pár dolgot be kell szereznem estére. Oh és vigyázz magadra ebben a bikiniben, még a végén Harry nem tud uralkodni magán. -vigyorogta

- Haha, gondolod? -nevettem, majd adtunk egymásnak két puszit és elment. ~8 órával később~ Befejeztem a sminkelést, hatalmas szemeim lettek. Be kell vallanom egész szépnek éreztem magam. Csöngettek.
- Nyitom! – kiáltottam
- Szia, kész vagy? – ölelt meg Harry
- Szia, igen. Indulhatunk. – mosolyogtam
-Gyönyörű vagy-mondta ajkába harapva Mikor odaértünk, a buli már javában folyt. Éreztem, ahogy a basszus ütemére dübörög a mellkasom. Teljesen új érzés ragadott magával.
- Megyek, hozok inni valamit, addig próbálj elvegyülni. A ruháidat meg a táskádat add oda Gemmának, ott áll a ház sarkánál – mondta és homlokon puszilt. Azt tettem, amire kért.
- Gyere, bemutatlak pár barátomnak- intett magához Gemma. Ahogy lassan haladtunk a keresett társaság felé, a tömegben valaki haláli viccesnek tartotta, ha meglök és én beleesek a vízbe... Pánikolva zuhantam a medencébe. Lesüllyedtem a víz aljára és éreztem, ahogy elfogy a levegőm. Hirtelen két erős kart éreztem a derekam körül. Harry kihúzott. Sírva kapkodtam levegő után, Ő pedig magához szorított. Belefúrtam fejem a vállába, nem tudtam betelni közelségével. Pláne, hogy mindeketten fürdőruhában voltunk.
- Jól vagy?- nézett rám aggódva
- Most már igen.- Huncutul elmosolyodott és hirtelen  megcsókolt ...

Tailer

Sziasztok!
Csengével kitaláltuk, hogy meglepünk titeket. A meglepetés az, hogy az egyik ismerősöm neve: Gofor Gogo megcsinált nekünk/ nektek egy Tailert. Reméljük tetszeni fog és ezek után sok pipát és komit kapunk! Puszi nektek íme a Tailer: http://www.youtube.com/watch?v=sAgSlgvzR4o Bye: Csenge és Kitti xx <3

7. rész: Kellemes csalódás

Sziasztok, nem kis kalamajka után végre meghoztuk az új részt! :D Jó olvasást, reméljük tetszeni fog! :) Oh és nemsokára lesz egy kis meglepink számotokra a bloggal kapcsolatban! ;) <3 Csenge, Kitti xx

 Blake szemszöge:
- Köszönöm, hogy velem voltál ma, holnap hívlak. – mondta és megölelt
 - Én köszönöm, hogy adtál még egy esélyt és reggel eljöttél értem. – mosolyogtam és visszaöleltem Amikor beléptem a lakásba anya a nyakamba ugrott.
 - Milyen volt?- kérdezte lelkesen 
- Nagyon-nagyon-nagyon jó! – mondtam szomorúan és bementem a szobámba. Magamra zártam az ajtót és sírva fakadtam. Már csak pár nap és soha többé nem látom a zöld szemű srácot! A zokogás közepette elaludtam. 
~ Másnap ~ 
Reggel kilenc óra van, anyáék meg sehol… Kimentem a konyhába, hogy egyek valamit és megláttam egy cetlit a hűtőn
„Kicsim, Apádnak sürgős munkája akadt, haza kellett mennünk, de holnap visszajövünk. Ne haragudj, hogy nem szóltam, de nem akartalak felébreszteni. Ha felkeltél hívjál! Szeretlek”
Na szuper. Mit kezdjek magammal? Gyorsan megcsörgettem anyát, beszéltünk egy kicsit, kértem tanácsot, hogy mit csináljak ma, de a választól nem lettem okosabb. Eléggé kiborultam, el is ment a kedvem mindentől, hiányoltam a barátaimat, ha velük vagyok, sosem unatkozom. 
Mivel a hűtő egy doboz romlott tej kivételével kongott az ürességtől, úgy döntöttem elsétálok a közeli pékségbe reggelizni. Legalább addig kezdek magammal valamit. Gyorsan felöltöztem és elindultam. Nagyon untam magam egyedül. Az egyetlen embert, akivel jól érzem magam, nem akartam elhívni. Harryvel tegnap elég furán viselkedtem és félek, hogy nem Ő az igazi... Vagyis nem tudom... Talán… Ahh! Fogd be agyam! Különben is. Ha valamit akar hívjon ő. A fiúknak kell kezdeményezni, nem? Miközben ezen elmélkedtem, szinte észre se vettem, hogy már meg is vettem mindent amit akartam.
Egy nagy capuchino-val és két csokis croissant- nal a kezemben léptem ki az utcára. Sikerült újra elmélyednem a gondolataimban. Hiperfontos filozofálásomnak  egy óriási és fájdalmas lökés vetett véget. A kávém es a kajám mind a földön landolt. Szuper!
- Úristen, ne haragudj! Hogy lehetek ennyire béna! Nagyon sajnálom – hebegte egy szőke hajú, kedves arcú lány

- Semmi baj. – fogtam meg zsibbadt vállamat
- Jó ég a reggelid! Jaj bocsánat! – mondta szinte sírva
- Nyugi, nem haragszom! – mosolyogtam rá. 
- De elrontottam a napodat!
- Dehogy! – nevettem
- Engedd meg, hogy kifizessem!
- Jaj, hagyd! Egyébként hogy hívnak? – kérdeztem. Nagyon szimpatikus lány
- Gemma vagyok - nyújtotta karját
- Blake. – fogadtam el kezét.
- Figyelj Blake, nem hagyom, hogy károsodj miattam! Nem megyünk el reggelizni? – mosolygott
- Oké, úgy sincs semmi dolgom- vigyorogtam. 
- Megmutatom a kedvenc helyemet!- mondta lelkesen. 
- Renden. – egyeztem bele
 Úgy öt percet sétáltunk, amikor odaértünk egy Gyrososhoz. Felragyogott a szemem.
- Ugye idejövünk?- néztem ré Gemmára lelkesen
- Igen!- mondta mosolyogva
- Imádom a Gyrost! 
A kajánkat elég gyorsan kihozták, mi pedig nevetve beszélgettünk. Egy fél óra múlva megcsörrent a telefonja, amit fel is vett. Komoly arccal beszélt, vagyis inkább hallgatta, hogy mit mondd a másik személy a vonal végén. Mikor lerakta kicsit ideges volt.
- Pincér! Blake, nagyon sajnálom, de el kell mennem. Itt a telefonszámom, jó lenne majd még találkozni, nagyon jól éreztem magam, tartsunk máskor is csajos napot. – mondta, miközben fizetett.
- Semmi gond, menj csak!- mosolyogtam rá, ő pedig távozott. Éreztem, hogy valami nincs rendben, de hát nem akartam firtatni.
Jobb ötlet híján úgy döntöttem ma is elzarándokolok a „szent” rétemhez. Mikor odaértem megláttam egy ismerős kutyust, a gazdájával együtt. Harry épp egy csajt ölelgetett és puszilgatott. A mellkasomon mintha lyukat ütöttek volna. Tegnap még velem randizott, most meg más lányt ölelget. Ilyen a formám…
A kutyus felismert és oda is jött hozzám kitépve pórázát gazdája kezéből. Harry gyorsan utána kapta a fejét, de a lánynak csak a hátát láttam. 
- Szia Dusty! – simogattam meg mosolyogva a kutyulit. Ő viszonozva köszönésemet adott. Nagyon aranyos kutyus. 

- Hát Dusty látom, a gazdid jól elvan azzal a lánnyal... – Erre felkapta fejét, elkezdett hevesen ugrándozni és ugatni. Végre a gazdi is ide nézett. Elindult felénk.
- Szia Blake!- vigyorgott és adott két puszit- Bocsi, Dusty egy kicsit fura mostanság. – mondta, és lenyugtatta a kutyát.
- Semmi baj. – mosolyogtam és ismét megsimogattam Dustyt. A lány is odajött hozzánk, én pedig megkönnyebbültem.
- Ő itt a nővérem Gemma. Gemma ő itt Blake. – „mutatott be egymásnak” Harry
- Helló, rég találkoztunk! – mosolyogtam
- Szia igen, két óra sok idő! – mondta és elvigyorodott
- Ti ismeritek egymást? – röhögött fel Harry 
- Persze. – mondtuk egyszerre, majd mindketten elnevettük magunkat.

6. rész : Első Randi

Sziasztok, meghoztuk az új részt! Reméljük tetszeni fog, várjuk a komikat, stb. Bocsi, ha késünk a részekkel, de mindkettőnknek sokat kell tanulni... Jó olvasást! Csenge, Kitti xx <3
- Áh, megjött a pizza. Ki mész érte kicsim? – kérdezte apa
- Persze. Legalább akkor nem untatlak a romantikus történetemmel… – motyogtam és kinyitotta az ajtót.
- Te itt? A kutyusod hol hagytad? – mosolyogtam az ismerős fürtök gazdájára
- Szia. Tudod Dusty nem dolgozik pizza futárként. – vigyorogta én pedig nagyot nevettem. Odaadtam neki a pizza árát és egy kis pluszt.
- Többet adtál… – nyújtotta vissza a borravalót
- Tudom, de megérdemled! – mosolyogtam rá
- Blake még a végén megsértődök!
- De Harry ez jár neked!
- Nem Blake, nem! Nem vagyok én csóró pizza futár! Ez csak egy kis plusz pénz a nyárra!
- Most akkor kérjek bocsánatot?? – fújtattam
- Elég, ha eljössz velem holnap randizni. – kacsintott rám, majd alsó ajkát beharapva végig mért. Zavarba jöttem és teljesen elvörösödtem, megráztam a fejem, mintha ezzel meg nem történté tehetném az imént történteket, elvettem a pizzát és berohantam a lakásba. Nem hogy Harry, de én sem értettem miért reagáltam így… Talán azért, mert ijesztő, de még egy fiú sem közeledett felém ilyen nyíltan… Úgy éreztem, nem igazán lenne helyes ha most elmennék vele… Nekem azt a srácot, a Nagy Ő-t kell megkeresnem!
~ Másnap Reggel~
- Kicsim... Kicsim, kelj fel! – szólogatott anya.

 - Ha nincs atombomba támadás vagy nem szállták meg űrlények a Földet, adj még nekem fél órát! – morogtam a paplan alatt Anya elnevette magát
- Csak egy szimpatikus srác van itt, aki azt állítja, hogy megbeszélt veled mára egy randit.
- Ne!!!- pattantak ki a szemeim
- Öltözz, nem úgy látszik, mint aki szeretne várni.. – mondta mosolyogva anya
- Megyek... – ugrottam ki az ágyból és nem bírtam ellenállni a kísértésnek, muszáj, volt megnéznem, hogy tényleg itt van e. Kisettenkedtem a szobából és bekukucskáltam a nappaliba. Ott ült. Ugyan háttal volt nekem, de semmi kétségem nem volt. Harry idejött, hogy ezt a mai napot velem töltse. Ahogy néztem, megállapítottam, hogy gyönyörű széles vállai vannak. Igazából ez a fiú maga a tökély. Visszaosontam a szobába és elkezdtem rendbe szedni magam... Kopogtattak az ajtón. - Gyere!- szóltam ki
- Szia. – hallottam meg AZT a hangot…
Ami után sóvárgok napok óta… Akinek a gazdáját nem is ismerem, de ellopta a szívem. A fiú hangja, az álmomból. Tudtam, hogy csak egy valaki lehet, de nem mertem elhinni… Óvatosan megfordultam.
- Szia… T-te vagy az a srác… Az lehetetlen!
Biztosan megbolondultam, nem lehet, hogy Harry életem párja… Vagyis… Mégis… De, ah nem! Ennek nem így kellett volna történni! Nem kérdezte meg az időt, nem hívott buliba!
- Tessék? – nézett rám értetlenül
- Semmi, semmi. Bocsi.
– Néztem ragyogó zöld szemeibe és megint elbizonytalanodtam. Annyira vonzó ez a srác!
- Gyönyörű vagy. – mosolygott rám
- Nem tehetek róla! – nevettem vele együtt
- Komolyan mondtam. - suttogta én pedig rákvörös lettem
Kimentünk az ajtón, elköszöntünk a szüleimtől, de apa utánunk szólt
- Ne maradj el sokáig és csak semmi alkohol!
- Ne aggódjon, vigyázok a lányára! – mosolygott Harry.
Mikor kiléptünk az ajtón Harry bizonytalanul rám nézett, aztán megfogta a kezem. Érintésétől elöntött a melegség és a boldogság, így természetesen semmi pénzért nem engedtem volna el.
- Hova megyünk? – kérdeztem
- Ahol elsőnek találkoztunk. – mosolygott
- Az álmomba? – csúszott ki a számon
- Tessék?
- Semmi! – jelent meg az arcomon a pír.
Odaértünk a réthez. Harry kivett a táskájából egy plédet és leterítette a földre.
- Blake, kérsz vattacukrot? – mutatott mosolyogva egy cukros kocsi felé

- Kérek hát!
Egy hatalmas rózsaszín „felhővel” a kezemben huppantam le a plédre, Harry pedig lefeküdt mellém.
- Imádom ezt a helyet… - mondta lecsukott szemmel
- Én is… Amikor kómában voltam és álmodtam itt töltöttem minden napomat.
- Kómában voltál? Mikor?
- Egy pár nappal ezelőttig. De csak egy kis időre.
- Hogy- hogy?- nézett a szemembe aggódva
- Londonba indultam tanulni, de lezuhant a repülő.
- Te jó ég! Blake, összesen öten éltétek túl… Istenem, hogy lehetek ilyen szerencsés! – ölelt meg szorosan
- Te? Miért? - Mert megismerhetlek téged. – mondta komolyan, és mélyen belenézett a szemembe… Szavai hallatán a szívem gyorsabban vert és a gyomromban, mintha kisebb partit rendeztek volna… Elejtettem a vattacukromat, de nem érdekelt. Harry hihetetlen hatással volt rám.
~3 óra múlva~
Rengeteget beszélgettünk és ezt még tovább tettük volna, de hát van egy apukám, aki félti az ő egy

szem „pici” lányát. Harry hazakísért és amikor odaértünk a kapuhoz megszólalt:
- Köszönöm, hogy velem voltál ma, holnap hívlak. – mondta és megölelt - Én köszönöm, hogy adtál még egy esélyt és reggel eljöttél értem. – mosolyogtam és visszaöleltem Amikor beléptem a lakásba anya a nyakamba ugrott.
- Milyen volt?- kérdezte lelkesen
- Nagyon-nagyon-nagyon jó! – mondtam szomorúan és bementem a szobámba. Magamra zártam az ajtót és sírva fakadtam. Már csak pár nap és soha többé nem látom a zöld szemű srácot!

5. rész: Ő vagy Nem??

Sziasztok, bocsi, hogy későm hoztuk, valamikor tanulni is kell reméljük tetszeni fog!! Kitti, Csenge xx
Miután kiléptem a lakásból mintha minden gondom elszállt volna... Megfeledkeztem a fejsérülésről és csak rohantam a réthez. Nem sokára oda is értem. nem pont olyan volt, mint az álmomban, de így is gyönyörű volt. Leterítettem a plédet, amit magammal hoztam és csak néztem, néztem ahogy a nap lemegy és a különböző színek beterítik a rétemet. Fantasztikus volt. De azt a fiút nem láttam. Senki nem jött megkérdezni az időt... Szomorú voltam, de a látvány és a tudat, hogy itt lehetek kissé jobb kedvre derített. Este haza sétáltam, de tetem egy kerülőt a bolt felé. Bementem és vettem egy doboz vattacukrot. A felhőkre emlékeztetett. Beléptem a lakásba, anya aggódva sietett hozzám.
- Kicsim, hol voltál ennyi ideig?
- Csak sétáltam…– mosolyogtam rá nyugtatásul
- Rendben, de máskor ne maradj el ilyen sokáig… Annyira azért még nem vagy jól…
- Igenis Kapitány!- nyomtam puszit az arcára és elmentem zuhanyozni. A forró víz alatt egész végig a fiún járt az agyam… Baromságnak tűnik, hogy meg akarom találni, de érzem, hogy számomra Ő az igazi. Miután végeztem a fürdéssel bevágtam magam az ágyba és el is aludtam.
- Kicsim kellj fel! – ébresztett anya
- Hány óra van? – kérdeztem párnába fúrt fejjel
- 7:30
- Mi???- nyögtem fájdalmasan
- Miért kell ilyenkor felkelnem?
- Mert megyünk megnézni a várost. – mosolygott
Nem ellenkeztem én is kíváncsi voltam Londonra. De ma is leginkább egy helyre akartam eljutni. Az Én rétemre. Vajon most ott lesz a srác?
- Oké? – kérdezte mosolyogva anya, ezzel kirángatva engem gondolataimból. Nem tudtam mit kéne mondanom.
- Persze!- mondtam lelkesen
Felöltöztem egy kicsit elegánsra véve a figurát, a hajamat leengedve hagytam és indultam is reggelizni.
~ 1 óra múlva~
- Indulhatunk? - kérdeztem idegesen
- Pillanat kicsim. – válaszolt anya
- De már fél órája is ezt mondtad.
- Induljunk!
Pár perc múlva sikerült elérnem a lehetetlent, anya összekapta magát. A kis kirándulásunk elég turistásra sikeredett, anyáéknak muszáj volt mindent lefényképezni. Miután végre bejártunk mindent, én egyből a rét felé vettem az irányt, a családom pedig velem tartott, nem akarták, hogy egyedül menjek. Amikor odaértünk ők egyből felfedező útra indultak, én meg leültem a szokásos helyemre és vártam a csodát. A gondolataimba merülve bambultam el.
Egyszer csak egy ütődést éreztem a kezemen, megfordultam és megnéztem mi történt. Egy édes kiskutya nyalogatta a kezemet.

- Szia! De aranyos vagy! Hol van a gazdid? Ez a labda a tiéd? – néztem az aranyos kutyusra
- Szia. - jött oda egy elképesztően helyes, göndör hajú srác
- Bocsi egy kicsit túldobtam. –mutatott a labdára
- Semmi baj, szerencsére nem egy vérengző fenevad a kutyád. – mosolyogtam az említett állatot simogatva Elnevette magát
- Harry vagyok, ő pedig Dusty – nyújtotta karját
- Blake. – szorítottam meg hatalmas kezét.
- Hát Blake, úgy tűnik a Dusty jobban kedvel téged mint engem! – mosolygott, kivillantva tökéletes fogsorát és (Uramisten!) a gödröcskéit.
- Azt azért nem hiszem! Habár…- vigyorogtam önelégülten, ő pedig nevetett Beszélgettünk még kicsit, aztán anya odajött hozzánk
- Blake, mennünk kell.
- Akkor szia Blake! Remélem még látjuk egymást! – mosolygott rám Harry aztán elköszönt anyától is.
- Hello. – intettem neki Pár perc alatt otthon is voltunk.
- Ki volt ez a srác? – kérdezte apukám
- A neve Harry, most találkoztam vele először. - Akkor jó.
- Na de drágám! – szólt rá anya
- Most mi van? Nem akarom, hogy a lányom összeszedjen mindenféle jött-mentet.
- Apa, nem állt szándékomban „összeszedni” Harryt! – nevettem ki, apa pedig fújtatott egyet.
- Anya holnap is elmehetek a rétre?
- Persze. De miért fontos neked ez ennyire?
- Mikor komába voltam, megálmodtam ezt a rétet és azt, hogy ott találom meg a Nagy Őt és lehet, ha holnap nem megyek el akkor ez nem történik meg… - kezdtem bele ekkor félbe szakítottak
- Áh, megjött a pizza. Ki mész érte kicsim? – kérdezte apa
- Persze. Legalább akkor nem untatlak a romantikus történetemmel… – motyogtam és kinyitotta az ajtót.
- Te itt? A kutyusod hol hagytad? – mosolyogtam az ismerős fürtök gazdájára
- Szia. Tudod Dusty nem dolgozik pizza futárként. – vigyorogta én pedig nagyot nevettem.

4.rész: Rét

Sziasztok! Sajnálom sajnáljuk hogy csak most lett rész. Egy kis kavarodás volt de a lényeg hogy itt van :D Kövi rész 1-2 Komi után jön, kíváncsiak vagyunk a véleményetekre.Puszi kövi rész tölletek függ :D 
- Istennek hála!! Hetek óta csak arra vártam, hogy felébredj a kómából! - törölte le anya a könnyeit
- Anya mi a baj??? Kóma??? De én csak aludtam... Lehetetlen, hogy kómába estem...- döbbentem le Ekkor körbenéztem, mindenhol gépek és csövek a karomba  vezetve. Mi történt velem? Miért nem emlékszem az útra? A tűz... Lezuhant volna a repülő???
Kinyílt az ajtó és belépett az az ápolónő, akit a múltkor láttam...
- Jó napot. Örülök, hogy felébredt. - mondta kedvesen
- Önnek is. - Erőltettem magamra egy mosolyt, aztán csak néztem, ahogy  babrál a kezemnél.
Elkezdte mozgatni a csöveket, amitől éles fájdalom tört rám. Legszívesebben üvöltöttem volna, de csak becsuktam a szemem és a rétre gondoltam. Szinte éreztem a bőrömet simogató nyári szellőt, a az ellenállhatatlan virág illatot és a nap sugarainak melegségét. Teljesen megnyugodtam. Észre sem vettem, amikor az ápolónő kiment. Kinyitottam a szememet és a kegyetlen valóságban találtam magam... Fehér falak között. az átható fertőtlenítő szagban. Elegem lett.
- Vége. - kiáltottam
Ezzel az erővel kiugrottam az ágyból kitéptem a kezemből a csöveket és elkezdtem pakolni a dolgaimat. A szüleim tátott szájjal bámultak. Most már talpon tudtam maradni. A kezem elzsibbad, de nem érdekelt hajtott a tudat, hogy meg kell keresnem a fiút.
- Mehetünk?- kérdeztem, mint ha mi sem történt volna.
- Hova akarsz menni? - kérdezett vissza anyukám még mindig döbbenten
- Londonba- jelentettem ki egyszerűen
- Nem hagyom, hogy egyedül menj. Meg kell beszélni az orvossal.
- Szerintem ezzel nem lesz gond... Lépett be egy jóképű harmincas éveiben járó doki-a lánya elég céltudatos asszonyom...-mosolygott
~ 8 órával később ~
Anyáék nem voltak hajlandóak repülőre szállni, amit teljesen megértek... Bár annak ellenére, hogy a baleset velem történt, nem félek a repüléstől és ha géppel mentünk volna lényegesen kevesebb ideig kellett volna utaznunk.Megérkeztünk végre a laskásba, amit foglaltunk. Anyukám nem értette miért ilyen fontos, de tudom, hogy el kellet ide jönnöm, ő pedig nem vitatkozott. Nagyon hasonlítunk egymásra.
- El kell mennem egy óra és jövök. - mondtam és elindultam az én imádott rétemhez. 

- Siess! Telefont vigyél! - nyomott puszit a fejemre anya.
Miután kiléptem a lakásból mintha minden gondom elszállt volna... Megfeledkeztem a fejsérülésről és csak rohantam a réthez. Nem sokára oda is értem. nem pont olyan volt,mint az álmomban, de így is gyönyörű volt. Leterítettem a plédet, amit magammal hoztam és csak néztem, néztem, ahogy a nap lemegy és a különböző színek beterítik a rétemet. Fantasztikus volt. De azt a fiút nem láttam. Senki nem jött megkérdezni az időt... Szomorú voltam, de a látvány és a tudat, hogy itt lehetek kissé jobb kedvre derített.

3. rész: Álom

Sziasztok :D
Nagyon örülök a vissza jelzéseknek remélem ennél a résznél több lesz :D mondhatni hogy ezt a részt közösen hoztuk össze Csengével. Kövi részt is közösen hozzuk :D
A következő kép, amit látok más. Nincs káosz. Minden tiszta. Steril. Az emberek nyugodtak. Egy negyven körüli nő mellém lép és babrál az oldalamnál. Minden mozdulatától fájdalmat érzek a karomban. Meg akarom nézni, hogy mit csinál, de nem tudom elfordítani a fejem... Rá akarok szólni, hogy hagyja abba, de egy hang sem jön ki a torkomon. A légzésem elnehezedik. Elálmosodom. Mi történt velem? Elaludtam és hosszú idő óta először álmodtam. ~Álom~
A repülő leszállt Londonban és tudtam, hogy minden rendben lesz. Felhívtam a szüleimet, tudattam velük az érkezésem és, hogy átvettem a lakást, amit kibéreltek nekem. Reggel korán kellett kelnem, hogy elmenjek a boltba és vegyek pár dolgot a suliba. Letusoltam, felkötöttem a hajam, felvettem egy laza szettet és indultam is. Miután jól megreggeliztem egy közeli gyorskajádában (imádom a hamburgert, na) elmentem egy papírboltba. Csak a szükségeseket kellett beszereznem, füzet, pár toll, ceruza stb... Miután kiléptem a boltból, észre vettem egy csodás helyet... Sok fa, fű, virágok… Egy réten álltam.

Gyönyörű volt, ahogy a nap sugaraival beterítette és aranyra festette ezt a kis helyet. Az idők végezetéig elnéztem volna, de sajnos nem volt több időm, haza kellett mennem. Egy napom van még és kezdődik a suli... Egy hetes lesz, addig ki kell tanulnom az összes dolgot a stylist szakmáról. Holnapra ki kell pihennem magam, mert meg kell néznem Londont. Haza értem, hamar el is aludtam. Másnap 11 órakor keltem, reggelire csak ettem 1 joghurtot, letusoltam, felöltöztem, lazán oldalra fontam a hajam, cipőt húztam és indultam. Nem beszélhetek nagy városnézésről, az egész annyiból állt, hogy felszálltam egy turistabuszra, ami elvitt a Big Ben-hez, majd a London Eye-hoz. Ezek után, hogy valami értelme is legyen a napomnak ( ) elmentem egy boltba vettem, „pár” ruhát. Mikor hazaértem főztem magamnak vacsorát, Anya sok mindenre megtanított a főzéssel kapcsolatban, úgyhogy nem volt baj… Anya! Hirtelen elfogott valami iszonyú érzés, amitől rettentően magányosnak éreztem magam… A mellkasom szorított és nem kaptam levegőt abban a pici lakásban… El kellett mennem arra a gyönyörű rétre. Amikor megérkeztem, csak úgy lezuhantam a földre és feltört belőlem a zokogás…Vagy egy fél óráig csak az egereket itattam, aztán elfogott egy különös érzés… Nem voltam egyedül, valaki engem nézett. Egy fiú ült tőlem jó 10 méterre. Mi tagadás helyes volt, nagyon helyes. Gyorsan elfordultam, nehogy meglássa, hogy bámulom. Egy hangot hallottam magam mellett.
- Szia, megkérdezhettem az időt? – a srác volt az, szorosan fölöttem állt és mosolygott 

 - Szia, persze. 18:27 van. – válaszoltam és ahogy felnéztem egyből beleszerettem a gyönyörű zöld szemeibe
- Köszönöm. – ezzel a mondattal el is ment… Helyes volt remélem, látom még valaha.
~ 1 héttel később ~
Vége a képzésnek, könnyű volt hamar beletanultam, a tanár szerettet, azt mondta ügyes vagyok és van esélyem, hogy ebben a szakmába tudjak maradni. Remélem igaza volt és sikerül. Átkellett gondolnom, ami velem történt… Ma is a szokásos helyre mentem, a rétre. Eddig minden nap ott tanultam. Amikor odaértem lefeküdtem a puha fűbe és elmélyültem a gondolataimban.
- Szia, rég láttalak.-Szólalt meg egy ismeretlen fiú hang, kizökkentve ezzel elmélkedésemből Felpattantam és megfordultam. A gyönyörű szemű srác állt mögöttem.
- Szia. Igen… - nem tudtam mit reagálni, teljesen zavarba jöttem, éreztem, ahogy elvörösödöm - Megtudhatom a neved? – kérdezte és észre vettem milyen aranyos gödröcskéi vannak
- Blake Hudson. – nyújtottam kezem
- Harry Styles. – ahelyett, hogy megszorította volna, arrébb tolta a kezem és megölelt. Furcsa volt, de jól esett.
Már napok óta nem öleltem meg senkit, pláne nem olyasvalaki, akinek mámorítóan jó az illata és elképesztően helyes, meg amúgy is hiányoztak már a barátaim és a családom is.
- Blake van kedved eljönni velem egy buliba ma este? – kérdezte Harry gondolataimból kizökkentve. - Igen. – válaszoltam mosolyogva
~Álom vége~
Ekkor meghallottam egy hangot.
- Blake kellj már fel. – folytott sírás volt, a szemeim kipattantak
- Tessék? Mi baj?
- Végre. –vagy tíz ember tódult oda hozzám, nem értettem a felhajtást hisz csak aludtam. Miért keltettek fel? Ekkor eszembe jutott az álom. Meg kell találnom a srácot! Nem emlékszem se a nevére, se arra, hogy nézz, ki de a rétre igen. Meg kell keresnem. Próbáltam felállni de ekkor hirtelen visszazuhantam az ágyra.

2. rész: Sötétség

 Csend. Csend és béke. Nyugalom járja át a testemet... Képek jelennek meg előttem... Nem vagyok biztos benne, de mintha tűz lenne... Igen, valahol a távolban... Most már hangokat is hallok... Mindenem fáj... Alakok... Emberek... Emberek!!! A fájdalmaim erősödnek... Nem bírom megmozdítani egy végtagomat sem, a fejem pedig mintha ólomból lenne... Segítségért akarok kiáltani, de nem megy... Az agyam képtelen üzenetet küldeni... Hirtelen minden kezd megint elsötétülni... Fekete pontok úsznak a szemem elé és mindenem zsibbad... Megint elájulok...

A következő kép amit látok más... Nincs káosz... Minden tiszta... Steril... Az emberek nyugodtak... Egy negyven körüli nő mellém lép és babrál az oldalamnál... Minden mozdulatától fájdalmat érzek a karomban... Megakarom nézni, hogy mit csinál, de nem tudom elfordítani a fejem... Rá akarok szólni, hogy hagyja abba de egy hang sem jön ki a torkomon... A légzésem elnehezedik... Elálmosodom... Mi történt velem???

1.rész: Repülő Balesett

Sziasztok! :)
Egyből egy résszel kezdem. Mivel ketten hoztuk létre ezt a blogot Csengével ezért felváltva fogjuk hozni a részeket :) együtt találtuk ki és remélem tetszeni fog :D Harry is benne lesz de egy kicsit később.

Blake szemszöge:
Nehéz volt a búcsú, de mennem kellet, kalandot keresni el kellet búcsúznom a barátaimtól és a családomtól és ott hagyni mindent. Indult Londonba egy stylestoknak való képzés és jelentkeztem rá. A napom szokásosan indult délelőtt keltem, habos fürdő, felöltözés majd reggeli. Már 3 kávét ittam, de még mindig olyan fáradt voltam, de az felébresztett teljesen, hogy ma indulok, félek egy, kicsit mert még soha nem repültem mikor már Londonban leszek nevetni, fogok az egészen hogy csak ettől féltem. Már 1 óra van, lassan indulok a reptérre, egyre jobban izgulok. Mikor apukám kinyitotta az autó ajtaját nagy levegőt vettem és lélekben elbúcsúztam a lakástól is. Az idő csak úgy repült néztem ki az ablakon, egész úton mintha a fák is menekültek volna.  Mivel közel lakok a repülő térhez 30 perc alatt ott is voltam. Mély búcsút vettem apukámtól még egyszer és bementem a hatalmas épületbe.

Nagy hangzavar volt mindenki siettet úgy éreztem mintha egy gyerekekkel teli játszótéren lennék, akik még csak 6 évesek és nem tudnak mást csinálni csak futkározni és üvölteni. Mentem leadni a nagy poggyászt majd a kicsivel később mentem a repülő felé, hogy felszálljak rá. Én voltam a második ember, aki felszállt a gépre így bármelyik helyre oda ülhettem. Hátra ültem elővettem a kézitáskámból egy újságot és fülhallgatót hogy zenét hallgassak. Várnom kellet vele, míg a többi ember is felszáll és a stewardess elmondja, hogy mi hol találhat, meg hogy az övet csatoljuk be. Mély levegőt vettem újból s ezzel leküzdöttem a félelmem egy kis részét. A gép el kezdet gurulni és lassan emelkedett fel az első 10 percben izgultam utána megnyugodtam és rájöttem, hogy úgy se lesz bajom. Az újságot kinyitottam és elkezdte olvasni közbe zenét hallgattam. Már vagy fél órája csináltam ezt és meguntam így néztem ki az ablakon és gondolkodtam milyen lehetne megfogni egy felhőt. Vannak ilyen fura gondolataim, de ilyen vagyok. Egyszer csak megszólal mellettem ülő lány.
- Szia. 10 éves vagyok, és most repülök, elsőnek nagyon tetszik. Neked is? – mosolygott rám
- Igen nekem is tetszik. – erőltettem ki magamból ezt a mondatott mosollyal az arcomon
- Jade vagyok és téged, hogy hívnak? – kérdezte aranyosan
- Blakenek. – nyújtotta kezét és megfogtam ezzel jelezve az udvariasságom
- Játszanál velem? – kérdezte
- Kicsim fejezd, be ne zavard a leányzót. – mondta az anyukája
Csak rámosolyogtam és megráztam a fejem ezzel jelezve, hogy nem. Újból a csodaszép felhőket kezdtem nézni ekkor vettem észre, hogy mit nézzek az nem a felhő az füst.  Megrémültem, ekkor jött a stewardess egy mikrofonnal a kezébe. 

- Üdvözlöm önöket. Azért beszélek, most mert történt egy kis baj az egyik szárnyal. Nyugodjanak meg! Kérem, az öveiket kapcsolják be! Zuhanunk.  
Ezzel a mondattal a nő is leült, de előtte körbenézet, hogy mindenki be e csatolta az övet. Dübörgött a fejembe a gondolat lezuhanunk, mi van, ha nem élem túl és nem látom a szüleimet többet. Pedig az útból már csak 20 perc lett volna. Miért pont velem ekkor halottam meg a kislányt, hogy mellettem sír. Kivettem a táskámból egy macit, a kabala macimat és odaadtam neki. A szája mosolyra húzódott.
- Köszönöm. – suttogta a lány anyukája
A repülő egyre gyorsabban zuhan, már látszódnak az épületek nem tudom felfogni itt a vége. Már az emberek is látszódtak pár másodperc és becsapódunk.
- Van, felettük oxigén sisak vegyék le és tartsák az arcukhoz. – mondta a stewardess
Megtettem, amit mondott a nő. Láttam a talajt ekkor éreztem a hatalmas döccenést, amit robbanás követtet. Aki csak tudott menekült a tűz elől a telefonnal a kezembe menekültem mikor felbuktam a lábamba és elestem arrébb kúsztam még pár métert bevertem a fejem. Hozzá értem a fejemhez és véres volt pár másodperc és elájultam.