9. rész : 2 Nap

Sziasztok! Mivel szünet van, hamar hoztunk egy újabb részt. Reméljük tetszeni fog! Pipáljatok, komizzatok. Puszi: Kitti, Csenge xx
Ahogy lassan haladtunk a keresett társaság felé, a tömegben valaki haláli viccesnek tartotta, ha meglök és én beleesek a vízbe... Pánikozva zuhantam a medencébe. Lesüllyedtem a víz aljára és éreztem, ahogy elfogy a levegőm. Hirtelen két erős kart éreztem a derekam körül. Harry kihúzott. Sírva kapkodtam levegő után, Ő pedig magához szorított. Belefúrtam fejem a vállába, nem tudtam betelni közelségével. Pláne, hogy mindketten fürdőruhában voltunk.
- Jól vagy?- nézett rám aggódva
- Most már igen.
Huncutul elmosolyodott és hirtelen megcsókolt ...

~Harry Szemszöge~
Mikor megláttam, hogy Blake beleesett a vízbe, mintha szíven szúrtak volna… Egyből utána ugrottam, hogy megmentsem. Nem bírnám elviselni, ha bármi baja esne. Mikor kihúztam a vízből nem tudtam ellenállni. Vizes tincsei gyönyörűen keretezték angyali arcát. Megcsókoltam. Mióta megismertem olyan érzésem van, mintha egymásnak teremtettek volna minket.
- Kérlek, vigyél haza. Így is nagy felfordulást csináltam.
– Sütötte le szemeit és megremegett az ajka. Félénken a minket bámuló emberekre pillantott
- Nem tehetem. Ilyen állapotba nem hagyhatom, hogy egyedül legyél! – mosolyogtam rá.
Felálltam és felkaptam Blaket. Maximum harminc kiló lehetett… Vas ággyal… Elnevette magát. Bevittem a házba, egyenesen a szobámba. Óvatosan letettem az ágyamra ő pedig zavarba jött. - Most akkor itt aludhatok? –nézett rám félénken
- Ha megfelel- mosolyogtam
- Még szép! – vigyorodott el
- Akkor aludj nyugodtan, jó éjt. –mondtam és elindultam az ajtó felé.
- Várj! – kiáltotta, odaszaladt hozzám és adott egy puszit- kaphatnék pizsit?- kérdezte mosolyogva
- Természetesen!- a szekrényemből kiszedtem a kedvenc pólómat és egy Calvin Klein alsógatyát. Odanyújtottam neki, ő pedig pirulva elvette.
– Ha bármi kell lent leszek a konyhában! Jó éjt!–mosolyogtam és lementem.
~5 óra múlva~
A hivatalosan bulinak három körül vége lett, de számomra már akkor, amikor Blaket felvittem a szobámba. A tudat, hogy az én ágyamban alszik, az én ruháimban teljesen magával ragadott. Nagyon sokat jelent nekem ez a lány. Miután mindenki elment én egyből felrohantam a szobámba és csak néztem, ahogy alszik. 5 óra körül járt az idő, amikor hirtelen mocorogni kezdett. Hatalmas könnycseppek jelentek meg az arcán és tisztán hallottam, ahogy az én nevemet suttogja. Engem hívott. Leültem az ágy szélére gondosan betakartam és letöröltem a könnycseppeket az arcáról. Hirtelen megfogta a kezem jó szorosan, hogy ne tudjam kiszabadítani magam. Őszintén szólva nem is akartam. Egy perc múlva fel is ébredt.
- Jól vagy? – kérdeztem biztató mosollyal az arcomon
- Igen. – megölelt. Furcsa érzés támadt bennem.
~Blake szemszöge~
Ugyan azt álmodtam, mint múltkor. Kettévált a talaj kettőnk között. Felriadtam és észre vettem, hogy Harry hatalmas kezét szorongatom. Megnyugodtam. Ott volt velem.
- Jól vagy?- kérdezte. Jó érzés volt, hogy aggódik értem.
- Igen. –öleltem át szorosan- Nem is aludtál idáig? – néztem mélyen hatalmas zöld szemeibe
- Nem. Figyeltem milyen aranyosan alszol. – mosolygott és megjelentek a gödröcskéi.
A pillangók a hasamban, azt hiszem őrült pogózásba kezdtek. Megöleltem, beszívtam eszméletlen illatát.
- Gyere, feküdj ide. – mosolyogtam rá, ő pedig perverz vigyorra húzta a száját, amitől elnevettük magunkat.
Miután bebújt mellém a takaró alá, testünk összeért. Szorosan hozzábújtam, éreztem, ahogy mellkasa emelkedik minden egyes lélegzetvételekor. Hátulról átkarol, tartott. Nem akartam, hogy ennek a pillanatnak valaha is vége legyen. Az nem lehet, hogy két nap múlva haza kell mennem!
~Reggel~

Egyedül ébredtem. Harry egy kis levelet hagyott a párnáján, amitől mikor megláttam, egyből mosolyra húzódott a szám: „Reggelit csinálok, lent vagyok a konyhában, Dusty vigyáz Rád!” És valóban. Csak ekkor vettem észre az ágy végén szundikáló kutyust. Elnevettem magam. Megcsörrent a telefonom.
- Szia Anya! Mondd!
- Hello Kicsim! Nem fogod elhinni, mi történt! Megszűnt a légitársaság, amivel visszautaztunk volna hozzád. Úgy döntöttünk apáddal, hogy két napra már nem érné meg úgysem visszamenni, szóval Kicsim, ne haragudj, de itthon maradunk és várunk Téged. Két nap múlva találkozzunk.
- Oké, részemről semmi gond… Vagyis… Hát… de ajhh oké… Figyelj Anya, nem lehetne, hogy pár nappal tovább maradjak? – kérdeztem rá félve
- Miért akarsz maradni?
- Hát… Tudod, mert van, az a srác… Emlékszel, akivel találkoztatok nem is egyszer... És én… Én azon agyalok, hogy azt hiszem piszkosul belé szerettem!
- Ó! Holnap majd megbeszéljük.
- Tessék?? Azon agyalsz, hogy belém szerettél? – kérdezte Harry…
Harry?! Csak ekkor vettem észre, hogy ott áll az ajtóban, egy nagy tálca gofrival, teljesen ledöbbenve…
- Anya! Mennem Kell! – tettem le a telefont

8.rész: Medencés buli

Sziasztok, meghoztuk az új részt :D Reméljük a meglepetés elnyerte tetszéseteket! :) Jó szünetet, pihenjetek sokat, álmodjatok Harryvel. És persze szeretettel várjuk a kommenteket. Puszi: Csenge, Kitti xx
- Ő itt a nővérem Gemma. Gemma ő itt Blake. – „mutatott be egymásnak” Harry
- Helló, rég találkoztunk! – mosolyogtam
- Szia, igen, két óra sok idő! – mondta és elvigyorodott
- Ti ismeritek egymást? – röhögött fel Harry 
- Persze. – mondtuk egyszerre, majd mindketten elnevettük magunkat. 
Elkezdtünk beszélgetni immáron hárman. Az idő gyorsan telt.
- Nézzétek milyen szép! – mutattam a lemenő napra mely arany sugaraival szinte felöltöztette a rétet.
- Te jó ég, már ennyi az idő? Harry mennünk kell! – mondta Gemma 
- Igaz, még be kell szerezni néhány dolgot holnapra... Medencés bulit tarunk, nincs kedved eljönni? – mosolygott rám csillogó szemeivel Harry 
Egy kicsit lefagytam. Nagyon jól eset, hogy meghívott, de ha medence, akkor víz... Én pedig nem tudok úszni. 
- Hmm? - nézett rám Harry reménykedve
- Nem tudom. – válaszoltam félénken 
- Ugyan gyere, király lesz! Harry holnap elmegy érted. A buli este 6-kor kezdődik nálunk. – mosolygott Gemma 
- Szóval fél hatra ott leszek nálatok.-mondta Harry
- Hát jó. -mosolyogtam félénken 
- Bikinit és törölközőt hozz! – kacsintott rám Harry, majd adott két puszit és elmentek.
Te jó ég. Holnap bulizni fogok Gemmáékkal, el sem hiszem. Harryvel leszek. Mikor hazaértem felhívtam anyát, kiderült késni fog a repülőjük. Megkérdeztem, hogy elmehetek e a buliba és szerintem még nálam is jobban belelkesedett. Persze meg kellett ígérnem a mély víz elkerülését. Nagyon fáradt voltam, gyorsan bevágtam magam az ágyikómba.
~Reggel~
Zokogva ébredtem. Rémálmom volt.
~Álom~
Gyönyörű naplemente van. késztetést érzek arra, hogy elmenjek a rétre. Boldogan el is indulok. Amikor odaérek Harry már vár rám egy hatalmas csokor vörös rózsával.

Szerelmesen elé lépek. Az ajkunk már súrolja egymást, amikor hirtelen ketté válik köztünk a föld, Harry pedig lezuhan... "NE!" Sikoltom és érzem a hatalmas és folyamatosan növekvő gombócot a torkomban, Harry pedig mielőtt teljesen elnyelné a feketeség felkiált: "Szeretlek!" Lerogyok a puha fűbe, ami hirtelen elfeketedik. Érzem, hogy meghalok.
~"Valóság"~
 Most már biztos voltam benne, hogy Harry a nagy Ő. Nem tudom megmagyarázni, miért éreztem ezt, csak azt tudtam, nekem SZÜKSÉGEM VAN Rá. Érezni akarom, ahogy a karjaiba zár, érezni akarom a csókját. De mi van, ha nem kaphatom meg? Ha itt maradok nélküle, ebben a kiszámíthatatlan világban? Nem akarom hogy ez megtörténjen.
De ha meg akarom kapni Harryt, először ki kellene szállnom az ágyból. Jót nevettem saját gondolataimon. Elhatároztam, hogy ma olyan szép leszek,  mint még soha. Gyorsan lefürödtem, felöltöztet, aztán elindultam bikinit venni.
A plázában bolyongtam majd' fél órája, de még nem találtam egy darabot se, ami igazán tetszett. Éppen egy rakás fürdőruha felsőt tanulmányoztam, amikor ismerős hangot hallottam.
- Blake?
- Szia Gemma! – nagyon megörültem neki.
- Bikinit keresel? – kérdezte
- Igen. Segítenél?
Nem igazán igazodok ki az ilyen hatalmas üzletekben.
- Persze. – bólintott mosolyogva
Gemmával hamar sikerült megtalálni a tökéletes darabokat.
- Köszönöm a segítséged. – öleltem meg mosolyogva
- Nincs mit. Nekem indulnom kell, mert még pár dolgot be kell szereznem estére. Oh és vigyázz magadra ebben a bikiniben, még a végén Harry nem tud uralkodni magán. -vigyorogta

- Haha, gondolod? -nevettem, majd adtunk egymásnak két puszit és elment. ~8 órával később~ Befejeztem a sminkelést, hatalmas szemeim lettek. Be kell vallanom egész szépnek éreztem magam. Csöngettek.
- Nyitom! – kiáltottam
- Szia, kész vagy? – ölelt meg Harry
- Szia, igen. Indulhatunk. – mosolyogtam
-Gyönyörű vagy-mondta ajkába harapva Mikor odaértünk, a buli már javában folyt. Éreztem, ahogy a basszus ütemére dübörög a mellkasom. Teljesen új érzés ragadott magával.
- Megyek, hozok inni valamit, addig próbálj elvegyülni. A ruháidat meg a táskádat add oda Gemmának, ott áll a ház sarkánál – mondta és homlokon puszilt. Azt tettem, amire kért.
- Gyere, bemutatlak pár barátomnak- intett magához Gemma. Ahogy lassan haladtunk a keresett társaság felé, a tömegben valaki haláli viccesnek tartotta, ha meglök és én beleesek a vízbe... Pánikolva zuhantam a medencébe. Lesüllyedtem a víz aljára és éreztem, ahogy elfogy a levegőm. Hirtelen két erős kart éreztem a derekam körül. Harry kihúzott. Sírva kapkodtam levegő után, Ő pedig magához szorított. Belefúrtam fejem a vállába, nem tudtam betelni közelségével. Pláne, hogy mindeketten fürdőruhában voltunk.
- Jól vagy?- nézett rám aggódva
- Most már igen.- Huncutul elmosolyodott és hirtelen  megcsókolt ...

Tailer

Sziasztok!
Csengével kitaláltuk, hogy meglepünk titeket. A meglepetés az, hogy az egyik ismerősöm neve: Gofor Gogo megcsinált nekünk/ nektek egy Tailert. Reméljük tetszeni fog és ezek után sok pipát és komit kapunk! Puszi nektek íme a Tailer: http://www.youtube.com/watch?v=sAgSlgvzR4o Bye: Csenge és Kitti xx <3

7. rész: Kellemes csalódás

Sziasztok, nem kis kalamajka után végre meghoztuk az új részt! :D Jó olvasást, reméljük tetszeni fog! :) Oh és nemsokára lesz egy kis meglepink számotokra a bloggal kapcsolatban! ;) <3 Csenge, Kitti xx

 Blake szemszöge:
- Köszönöm, hogy velem voltál ma, holnap hívlak. – mondta és megölelt
 - Én köszönöm, hogy adtál még egy esélyt és reggel eljöttél értem. – mosolyogtam és visszaöleltem Amikor beléptem a lakásba anya a nyakamba ugrott.
 - Milyen volt?- kérdezte lelkesen 
- Nagyon-nagyon-nagyon jó! – mondtam szomorúan és bementem a szobámba. Magamra zártam az ajtót és sírva fakadtam. Már csak pár nap és soha többé nem látom a zöld szemű srácot! A zokogás közepette elaludtam. 
~ Másnap ~ 
Reggel kilenc óra van, anyáék meg sehol… Kimentem a konyhába, hogy egyek valamit és megláttam egy cetlit a hűtőn
„Kicsim, Apádnak sürgős munkája akadt, haza kellett mennünk, de holnap visszajövünk. Ne haragudj, hogy nem szóltam, de nem akartalak felébreszteni. Ha felkeltél hívjál! Szeretlek”
Na szuper. Mit kezdjek magammal? Gyorsan megcsörgettem anyát, beszéltünk egy kicsit, kértem tanácsot, hogy mit csináljak ma, de a választól nem lettem okosabb. Eléggé kiborultam, el is ment a kedvem mindentől, hiányoltam a barátaimat, ha velük vagyok, sosem unatkozom. 
Mivel a hűtő egy doboz romlott tej kivételével kongott az ürességtől, úgy döntöttem elsétálok a közeli pékségbe reggelizni. Legalább addig kezdek magammal valamit. Gyorsan felöltöztem és elindultam. Nagyon untam magam egyedül. Az egyetlen embert, akivel jól érzem magam, nem akartam elhívni. Harryvel tegnap elég furán viselkedtem és félek, hogy nem Ő az igazi... Vagyis nem tudom... Talán… Ahh! Fogd be agyam! Különben is. Ha valamit akar hívjon ő. A fiúknak kell kezdeményezni, nem? Miközben ezen elmélkedtem, szinte észre se vettem, hogy már meg is vettem mindent amit akartam.
Egy nagy capuchino-val és két csokis croissant- nal a kezemben léptem ki az utcára. Sikerült újra elmélyednem a gondolataimban. Hiperfontos filozofálásomnak  egy óriási és fájdalmas lökés vetett véget. A kávém es a kajám mind a földön landolt. Szuper!
- Úristen, ne haragudj! Hogy lehetek ennyire béna! Nagyon sajnálom – hebegte egy szőke hajú, kedves arcú lány

- Semmi baj. – fogtam meg zsibbadt vállamat
- Jó ég a reggelid! Jaj bocsánat! – mondta szinte sírva
- Nyugi, nem haragszom! – mosolyogtam rá. 
- De elrontottam a napodat!
- Dehogy! – nevettem
- Engedd meg, hogy kifizessem!
- Jaj, hagyd! Egyébként hogy hívnak? – kérdeztem. Nagyon szimpatikus lány
- Gemma vagyok - nyújtotta karját
- Blake. – fogadtam el kezét.
- Figyelj Blake, nem hagyom, hogy károsodj miattam! Nem megyünk el reggelizni? – mosolygott
- Oké, úgy sincs semmi dolgom- vigyorogtam. 
- Megmutatom a kedvenc helyemet!- mondta lelkesen. 
- Renden. – egyeztem bele
 Úgy öt percet sétáltunk, amikor odaértünk egy Gyrososhoz. Felragyogott a szemem.
- Ugye idejövünk?- néztem ré Gemmára lelkesen
- Igen!- mondta mosolyogva
- Imádom a Gyrost! 
A kajánkat elég gyorsan kihozták, mi pedig nevetve beszélgettünk. Egy fél óra múlva megcsörrent a telefonja, amit fel is vett. Komoly arccal beszélt, vagyis inkább hallgatta, hogy mit mondd a másik személy a vonal végén. Mikor lerakta kicsit ideges volt.
- Pincér! Blake, nagyon sajnálom, de el kell mennem. Itt a telefonszámom, jó lenne majd még találkozni, nagyon jól éreztem magam, tartsunk máskor is csajos napot. – mondta, miközben fizetett.
- Semmi gond, menj csak!- mosolyogtam rá, ő pedig távozott. Éreztem, hogy valami nincs rendben, de hát nem akartam firtatni.
Jobb ötlet híján úgy döntöttem ma is elzarándokolok a „szent” rétemhez. Mikor odaértem megláttam egy ismerős kutyust, a gazdájával együtt. Harry épp egy csajt ölelgetett és puszilgatott. A mellkasomon mintha lyukat ütöttek volna. Tegnap még velem randizott, most meg más lányt ölelget. Ilyen a formám…
A kutyus felismert és oda is jött hozzám kitépve pórázát gazdája kezéből. Harry gyorsan utána kapta a fejét, de a lánynak csak a hátát láttam. 
- Szia Dusty! – simogattam meg mosolyogva a kutyulit. Ő viszonozva köszönésemet adott. Nagyon aranyos kutyus. 

- Hát Dusty látom, a gazdid jól elvan azzal a lánnyal... – Erre felkapta fejét, elkezdett hevesen ugrándozni és ugatni. Végre a gazdi is ide nézett. Elindult felénk.
- Szia Blake!- vigyorgott és adott két puszit- Bocsi, Dusty egy kicsit fura mostanság. – mondta, és lenyugtatta a kutyát.
- Semmi baj. – mosolyogtam és ismét megsimogattam Dustyt. A lány is odajött hozzánk, én pedig megkönnyebbültem.
- Ő itt a nővérem Gemma. Gemma ő itt Blake. – „mutatott be egymásnak” Harry
- Helló, rég találkoztunk! – mosolyogtam
- Szia igen, két óra sok idő! – mondta és elvigyorodott
- Ti ismeritek egymást? – röhögött fel Harry 
- Persze. – mondtuk egyszerre, majd mindketten elnevettük magunkat.

6. rész : Első Randi

Sziasztok, meghoztuk az új részt! Reméljük tetszeni fog, várjuk a komikat, stb. Bocsi, ha késünk a részekkel, de mindkettőnknek sokat kell tanulni... Jó olvasást! Csenge, Kitti xx <3
- Áh, megjött a pizza. Ki mész érte kicsim? – kérdezte apa
- Persze. Legalább akkor nem untatlak a romantikus történetemmel… – motyogtam és kinyitotta az ajtót.
- Te itt? A kutyusod hol hagytad? – mosolyogtam az ismerős fürtök gazdájára
- Szia. Tudod Dusty nem dolgozik pizza futárként. – vigyorogta én pedig nagyot nevettem. Odaadtam neki a pizza árát és egy kis pluszt.
- Többet adtál… – nyújtotta vissza a borravalót
- Tudom, de megérdemled! – mosolyogtam rá
- Blake még a végén megsértődök!
- De Harry ez jár neked!
- Nem Blake, nem! Nem vagyok én csóró pizza futár! Ez csak egy kis plusz pénz a nyárra!
- Most akkor kérjek bocsánatot?? – fújtattam
- Elég, ha eljössz velem holnap randizni. – kacsintott rám, majd alsó ajkát beharapva végig mért. Zavarba jöttem és teljesen elvörösödtem, megráztam a fejem, mintha ezzel meg nem történté tehetném az imént történteket, elvettem a pizzát és berohantam a lakásba. Nem hogy Harry, de én sem értettem miért reagáltam így… Talán azért, mert ijesztő, de még egy fiú sem közeledett felém ilyen nyíltan… Úgy éreztem, nem igazán lenne helyes ha most elmennék vele… Nekem azt a srácot, a Nagy Ő-t kell megkeresnem!
~ Másnap Reggel~
- Kicsim... Kicsim, kelj fel! – szólogatott anya.

 - Ha nincs atombomba támadás vagy nem szállták meg űrlények a Földet, adj még nekem fél órát! – morogtam a paplan alatt Anya elnevette magát
- Csak egy szimpatikus srác van itt, aki azt állítja, hogy megbeszélt veled mára egy randit.
- Ne!!!- pattantak ki a szemeim
- Öltözz, nem úgy látszik, mint aki szeretne várni.. – mondta mosolyogva anya
- Megyek... – ugrottam ki az ágyból és nem bírtam ellenállni a kísértésnek, muszáj, volt megnéznem, hogy tényleg itt van e. Kisettenkedtem a szobából és bekukucskáltam a nappaliba. Ott ült. Ugyan háttal volt nekem, de semmi kétségem nem volt. Harry idejött, hogy ezt a mai napot velem töltse. Ahogy néztem, megállapítottam, hogy gyönyörű széles vállai vannak. Igazából ez a fiú maga a tökély. Visszaosontam a szobába és elkezdtem rendbe szedni magam... Kopogtattak az ajtón. - Gyere!- szóltam ki
- Szia. – hallottam meg AZT a hangot…
Ami után sóvárgok napok óta… Akinek a gazdáját nem is ismerem, de ellopta a szívem. A fiú hangja, az álmomból. Tudtam, hogy csak egy valaki lehet, de nem mertem elhinni… Óvatosan megfordultam.
- Szia… T-te vagy az a srác… Az lehetetlen!
Biztosan megbolondultam, nem lehet, hogy Harry életem párja… Vagyis… Mégis… De, ah nem! Ennek nem így kellett volna történni! Nem kérdezte meg az időt, nem hívott buliba!
- Tessék? – nézett rám értetlenül
- Semmi, semmi. Bocsi.
– Néztem ragyogó zöld szemeibe és megint elbizonytalanodtam. Annyira vonzó ez a srác!
- Gyönyörű vagy. – mosolygott rám
- Nem tehetek róla! – nevettem vele együtt
- Komolyan mondtam. - suttogta én pedig rákvörös lettem
Kimentünk az ajtón, elköszöntünk a szüleimtől, de apa utánunk szólt
- Ne maradj el sokáig és csak semmi alkohol!
- Ne aggódjon, vigyázok a lányára! – mosolygott Harry.
Mikor kiléptünk az ajtón Harry bizonytalanul rám nézett, aztán megfogta a kezem. Érintésétől elöntött a melegség és a boldogság, így természetesen semmi pénzért nem engedtem volna el.
- Hova megyünk? – kérdeztem
- Ahol elsőnek találkoztunk. – mosolygott
- Az álmomba? – csúszott ki a számon
- Tessék?
- Semmi! – jelent meg az arcomon a pír.
Odaértünk a réthez. Harry kivett a táskájából egy plédet és leterítette a földre.
- Blake, kérsz vattacukrot? – mutatott mosolyogva egy cukros kocsi felé

- Kérek hát!
Egy hatalmas rózsaszín „felhővel” a kezemben huppantam le a plédre, Harry pedig lefeküdt mellém.
- Imádom ezt a helyet… - mondta lecsukott szemmel
- Én is… Amikor kómában voltam és álmodtam itt töltöttem minden napomat.
- Kómában voltál? Mikor?
- Egy pár nappal ezelőttig. De csak egy kis időre.
- Hogy- hogy?- nézett a szemembe aggódva
- Londonba indultam tanulni, de lezuhant a repülő.
- Te jó ég! Blake, összesen öten éltétek túl… Istenem, hogy lehetek ilyen szerencsés! – ölelt meg szorosan
- Te? Miért? - Mert megismerhetlek téged. – mondta komolyan, és mélyen belenézett a szemembe… Szavai hallatán a szívem gyorsabban vert és a gyomromban, mintha kisebb partit rendeztek volna… Elejtettem a vattacukromat, de nem érdekelt. Harry hihetetlen hatással volt rám.
~3 óra múlva~
Rengeteget beszélgettünk és ezt még tovább tettük volna, de hát van egy apukám, aki félti az ő egy

szem „pici” lányát. Harry hazakísért és amikor odaértünk a kapuhoz megszólalt:
- Köszönöm, hogy velem voltál ma, holnap hívlak. – mondta és megölelt - Én köszönöm, hogy adtál még egy esélyt és reggel eljöttél értem. – mosolyogtam és visszaöleltem Amikor beléptem a lakásba anya a nyakamba ugrott.
- Milyen volt?- kérdezte lelkesen
- Nagyon-nagyon-nagyon jó! – mondtam szomorúan és bementem a szobámba. Magamra zártam az ajtót és sírva fakadtam. Már csak pár nap és soha többé nem látom a zöld szemű srácot!