4.rész: Rét

Sziasztok! Sajnálom sajnáljuk hogy csak most lett rész. Egy kis kavarodás volt de a lényeg hogy itt van :D Kövi rész 1-2 Komi után jön, kíváncsiak vagyunk a véleményetekre.Puszi kövi rész tölletek függ :D 
- Istennek hála!! Hetek óta csak arra vártam, hogy felébredj a kómából! - törölte le anya a könnyeit
- Anya mi a baj??? Kóma??? De én csak aludtam... Lehetetlen, hogy kómába estem...- döbbentem le Ekkor körbenéztem, mindenhol gépek és csövek a karomba  vezetve. Mi történt velem? Miért nem emlékszem az útra? A tűz... Lezuhant volna a repülő???
Kinyílt az ajtó és belépett az az ápolónő, akit a múltkor láttam...
- Jó napot. Örülök, hogy felébredt. - mondta kedvesen
- Önnek is. - Erőltettem magamra egy mosolyt, aztán csak néztem, ahogy  babrál a kezemnél.
Elkezdte mozgatni a csöveket, amitől éles fájdalom tört rám. Legszívesebben üvöltöttem volna, de csak becsuktam a szemem és a rétre gondoltam. Szinte éreztem a bőrömet simogató nyári szellőt, a az ellenállhatatlan virág illatot és a nap sugarainak melegségét. Teljesen megnyugodtam. Észre sem vettem, amikor az ápolónő kiment. Kinyitottam a szememet és a kegyetlen valóságban találtam magam... Fehér falak között. az átható fertőtlenítő szagban. Elegem lett.
- Vége. - kiáltottam
Ezzel az erővel kiugrottam az ágyból kitéptem a kezemből a csöveket és elkezdtem pakolni a dolgaimat. A szüleim tátott szájjal bámultak. Most már talpon tudtam maradni. A kezem elzsibbad, de nem érdekelt hajtott a tudat, hogy meg kell keresnem a fiút.
- Mehetünk?- kérdeztem, mint ha mi sem történt volna.
- Hova akarsz menni? - kérdezett vissza anyukám még mindig döbbenten
- Londonba- jelentettem ki egyszerűen
- Nem hagyom, hogy egyedül menj. Meg kell beszélni az orvossal.
- Szerintem ezzel nem lesz gond... Lépett be egy jóképű harmincas éveiben járó doki-a lánya elég céltudatos asszonyom...-mosolygott
~ 8 órával később ~
Anyáék nem voltak hajlandóak repülőre szállni, amit teljesen megértek... Bár annak ellenére, hogy a baleset velem történt, nem félek a repüléstől és ha géppel mentünk volna lényegesen kevesebb ideig kellett volna utaznunk.Megérkeztünk végre a laskásba, amit foglaltunk. Anyukám nem értette miért ilyen fontos, de tudom, hogy el kellet ide jönnöm, ő pedig nem vitatkozott. Nagyon hasonlítunk egymásra.
- El kell mennem egy óra és jövök. - mondtam és elindultam az én imádott rétemhez. 

- Siess! Telefont vigyél! - nyomott puszit a fejemre anya.
Miután kiléptem a lakásból mintha minden gondom elszállt volna... Megfeledkeztem a fejsérülésről és csak rohantam a réthez. Nem sokára oda is értem. nem pont olyan volt,mint az álmomban, de így is gyönyörű volt. Leterítettem a plédet, amit magammal hoztam és csak néztem, néztem, ahogy a nap lemegy és a különböző színek beterítik a rétemet. Fantasztikus volt. De azt a fiút nem láttam. Senki nem jött megkérdezni az időt... Szomorú voltam, de a látvány és a tudat, hogy itt lehetek kissé jobb kedvre derített.

3. rész: Álom

Sziasztok :D
Nagyon örülök a vissza jelzéseknek remélem ennél a résznél több lesz :D mondhatni hogy ezt a részt közösen hoztuk össze Csengével. Kövi részt is közösen hozzuk :D
A következő kép, amit látok más. Nincs káosz. Minden tiszta. Steril. Az emberek nyugodtak. Egy negyven körüli nő mellém lép és babrál az oldalamnál. Minden mozdulatától fájdalmat érzek a karomban. Meg akarom nézni, hogy mit csinál, de nem tudom elfordítani a fejem... Rá akarok szólni, hogy hagyja abba, de egy hang sem jön ki a torkomon. A légzésem elnehezedik. Elálmosodom. Mi történt velem? Elaludtam és hosszú idő óta először álmodtam. ~Álom~
A repülő leszállt Londonban és tudtam, hogy minden rendben lesz. Felhívtam a szüleimet, tudattam velük az érkezésem és, hogy átvettem a lakást, amit kibéreltek nekem. Reggel korán kellett kelnem, hogy elmenjek a boltba és vegyek pár dolgot a suliba. Letusoltam, felkötöttem a hajam, felvettem egy laza szettet és indultam is. Miután jól megreggeliztem egy közeli gyorskajádában (imádom a hamburgert, na) elmentem egy papírboltba. Csak a szükségeseket kellett beszereznem, füzet, pár toll, ceruza stb... Miután kiléptem a boltból, észre vettem egy csodás helyet... Sok fa, fű, virágok… Egy réten álltam.

Gyönyörű volt, ahogy a nap sugaraival beterítette és aranyra festette ezt a kis helyet. Az idők végezetéig elnéztem volna, de sajnos nem volt több időm, haza kellett mennem. Egy napom van még és kezdődik a suli... Egy hetes lesz, addig ki kell tanulnom az összes dolgot a stylist szakmáról. Holnapra ki kell pihennem magam, mert meg kell néznem Londont. Haza értem, hamar el is aludtam. Másnap 11 órakor keltem, reggelire csak ettem 1 joghurtot, letusoltam, felöltöztem, lazán oldalra fontam a hajam, cipőt húztam és indultam. Nem beszélhetek nagy városnézésről, az egész annyiból állt, hogy felszálltam egy turistabuszra, ami elvitt a Big Ben-hez, majd a London Eye-hoz. Ezek után, hogy valami értelme is legyen a napomnak ( ) elmentem egy boltba vettem, „pár” ruhát. Mikor hazaértem főztem magamnak vacsorát, Anya sok mindenre megtanított a főzéssel kapcsolatban, úgyhogy nem volt baj… Anya! Hirtelen elfogott valami iszonyú érzés, amitől rettentően magányosnak éreztem magam… A mellkasom szorított és nem kaptam levegőt abban a pici lakásban… El kellett mennem arra a gyönyörű rétre. Amikor megérkeztem, csak úgy lezuhantam a földre és feltört belőlem a zokogás…Vagy egy fél óráig csak az egereket itattam, aztán elfogott egy különös érzés… Nem voltam egyedül, valaki engem nézett. Egy fiú ült tőlem jó 10 méterre. Mi tagadás helyes volt, nagyon helyes. Gyorsan elfordultam, nehogy meglássa, hogy bámulom. Egy hangot hallottam magam mellett.
- Szia, megkérdezhettem az időt? – a srác volt az, szorosan fölöttem állt és mosolygott 

 - Szia, persze. 18:27 van. – válaszoltam és ahogy felnéztem egyből beleszerettem a gyönyörű zöld szemeibe
- Köszönöm. – ezzel a mondattal el is ment… Helyes volt remélem, látom még valaha.
~ 1 héttel később ~
Vége a képzésnek, könnyű volt hamar beletanultam, a tanár szerettet, azt mondta ügyes vagyok és van esélyem, hogy ebben a szakmába tudjak maradni. Remélem igaza volt és sikerül. Átkellett gondolnom, ami velem történt… Ma is a szokásos helyre mentem, a rétre. Eddig minden nap ott tanultam. Amikor odaértem lefeküdtem a puha fűbe és elmélyültem a gondolataimban.
- Szia, rég láttalak.-Szólalt meg egy ismeretlen fiú hang, kizökkentve ezzel elmélkedésemből Felpattantam és megfordultam. A gyönyörű szemű srác állt mögöttem.
- Szia. Igen… - nem tudtam mit reagálni, teljesen zavarba jöttem, éreztem, ahogy elvörösödöm - Megtudhatom a neved? – kérdezte és észre vettem milyen aranyos gödröcskéi vannak
- Blake Hudson. – nyújtottam kezem
- Harry Styles. – ahelyett, hogy megszorította volna, arrébb tolta a kezem és megölelt. Furcsa volt, de jól esett.
Már napok óta nem öleltem meg senkit, pláne nem olyasvalaki, akinek mámorítóan jó az illata és elképesztően helyes, meg amúgy is hiányoztak már a barátaim és a családom is.
- Blake van kedved eljönni velem egy buliba ma este? – kérdezte Harry gondolataimból kizökkentve. - Igen. – válaszoltam mosolyogva
~Álom vége~
Ekkor meghallottam egy hangot.
- Blake kellj már fel. – folytott sírás volt, a szemeim kipattantak
- Tessék? Mi baj?
- Végre. –vagy tíz ember tódult oda hozzám, nem értettem a felhajtást hisz csak aludtam. Miért keltettek fel? Ekkor eszembe jutott az álom. Meg kell találnom a srácot! Nem emlékszem se a nevére, se arra, hogy nézz, ki de a rétre igen. Meg kell keresnem. Próbáltam felállni de ekkor hirtelen visszazuhantam az ágyra.

2. rész: Sötétség

 Csend. Csend és béke. Nyugalom járja át a testemet... Képek jelennek meg előttem... Nem vagyok biztos benne, de mintha tűz lenne... Igen, valahol a távolban... Most már hangokat is hallok... Mindenem fáj... Alakok... Emberek... Emberek!!! A fájdalmaim erősödnek... Nem bírom megmozdítani egy végtagomat sem, a fejem pedig mintha ólomból lenne... Segítségért akarok kiáltani, de nem megy... Az agyam képtelen üzenetet küldeni... Hirtelen minden kezd megint elsötétülni... Fekete pontok úsznak a szemem elé és mindenem zsibbad... Megint elájulok...

A következő kép amit látok más... Nincs káosz... Minden tiszta... Steril... Az emberek nyugodtak... Egy negyven körüli nő mellém lép és babrál az oldalamnál... Minden mozdulatától fájdalmat érzek a karomban... Megakarom nézni, hogy mit csinál, de nem tudom elfordítani a fejem... Rá akarok szólni, hogy hagyja abba de egy hang sem jön ki a torkomon... A légzésem elnehezedik... Elálmosodom... Mi történt velem???