Kritika :)

Sziasztok! :D
Ez nem egy új rész de az is várható a hétvége folyamán. Ez egy kritika egy másik blogról. Azért kértem, hogy tudjam ki, hogy látja a blogot. Min kell csiszolni stb.. Itt az oldal ahol ti is el tudjátok olvasni :D http://summerkritika.blogspot.hu/2014/07/kritika-11.html Arra szeretnélek titeket kérni hogy ti is mondjátok el a véleményeteket! Kíváncsi vagyok rájuk és ami tetszik azt meg is valósítom! :) Írhatok ide is megjegyzésbe vagy a blog saját facebook csoportjába! Nagyon várom ti mit alakítanátok a blogon hogy folytatnátok stb.. :D Itt a blog csopija: https://www.facebook.com/groups/166002876929957/ :D Szeretettel várom a véleményeket! Puszi: Kitti xx

16.rész: Újra látni

Sziasztok!
Képzeljétek a blog most csütörtökön lesz egy éves! :3 Július 31– én :D Gondoltam összegzem nektek, hogy hol tart a blog! :D Sajnos Csengével nem tudtam a blogról beszélni, de azt elárulta nekem, hogy jól telik neki a nyár! :D Nektek is kellemes nyarat kívánok itt a blog idáig elért eredményei és az új rész! Az jó részről csak annyit mondok, hogy ez lett a kedvencem és szerintem nagyon jó lett és elég hosszú is. Puszi: Kitti xx
Eredmény:
16 rész,
1 Tailer, http://www.youtube.com/watch?v=sAgSlgvzR4o
7 követő + facebook csoport, https://www.facebook.com/groups/166002876929957/
5250+ látogatás a világ több részéről :D
 És íme a következő rész! Jó olvasást! És ne felejtsetek a csoporthoz csatlakozni és nyomot hagyni magatok után! (komi, pipa) Köszönöm mindenkinek aki hagyott nyomot a blogon! Jó olvasást! :)

Ekkor megcsörrent a telefonom.
- Halló!
- Szia! Gemma vagyok! Hogy vagy? Találkozhatnánk. Olyan rég láttalak! Ki se mozdultál mióta Harry elment. 
- Hol van Harry? Gemma neked tudnod kell, kérlek, mond el! Szükségem van rá és neki is rám!
- Sajnálom nem tehettem! – csuklott meg a hangja éreztem valami baj van
- Gemma kérlek! – zokogtam
- Kórházba van. Tegnap este rosszul lett. És bevitték mentővel.
Felpattantam a telefon kicsúszót a kezemből csak arra tudtam gondolni, hogy baja eset. Én meg itt ülök mit sem téve.
- Blake? Blake? – hallottam a telefonból majd megszakítottam a vonalat
Eleget tétlenkedtem, felpattantam a kanapéból a szobámba vettem az irányt kikaptam a szekrényből a bőröndöm és beledobáltam pár ruhát, tisztasági szert, telefont és a többi fontos dolgot. Felöltöztem egy mackónadrágba és egy normálisan kinéző pólóba felkaptam egy tornacsukát és csak úgy szeltem a bejárati ajtóig a lépcsőket.
- Anya elmegyek a kórházba és megmentem a szerelmem életét! – csaptam be az ajtót, anya válaszát meg se várva.
Fogtam egy taxit és egyből a korház felé mentünk. Csak azt nem értem, hogy az orvos miért nem szólt? Miért nem hívott hisz úgy volt megbeszélve, hogy felhív, ha Harry bemegy. Nem értettem, míg e gondolkoztam meg is érkeztünk. Szerencsére nem lakok, lakunk olyan mesze a kórháztól. 10-15 perc autóval. A szívem egyre jobban dübörgött a mellkasomba. Kifizettem a taxit kiszedtem a csomagom és megcéloztam a bejárati ajtót. Itt állok, az épület előtt ahol Harry eltűnt és nem láttam többet, de ugyan akkor itt láthatom újra. Beszívtam a levegőt kifújtam és elindultam. Bementem az épületbe és oda mentem az információs pulthoz.
- Jó napot! Harry Styles-t keressem. Melyik szobába van?
- Önnek is! 27- be van.
- Merre találom?
- Fel a lépcsőn, utána a folyosón balra majd jobb oldalt a 4. szoba.
- Köszönöm! Viszlát!
Meg se várva válaszát elindultam. Csomag a kezembe és csak úgy szeltem a lépcsőket. Elfordultam balra majd fékeztem magam és lassan odasétáltam a negyedik ajtóhoz. Óvatosan benyitottam mire rájöttem itt nincs senki. Várjunk bal vagy jobb oldal?? Én most a balt néztem meg. Akkor a jobb oldaliba kell lennie. Beszívtam a levegőt majd kifújtam és lassan lenyomtam a kilincset. Benéztem, a csomag ki esett a kezemből. Itt van, el se hiszem, de újra láthatom. Felvettem a csomagom majd óvatosan bementem, hogy fel ne kelljen.  Odasétáltam mellé majd leültem az ágy melletti székre az mellé lehelyeztem a csomagom. Megfogtam a kezét mire elkezdet mocorogni.
- Mr. Hudson?? – hallottam meg mire megfordultam
- Doktor úr. Miért nem szólt?
- Harry nem engedte. De örülök neki, hogy itt van, Harry akárhányszor felriad, az ön nevét hajtogatja.
Rá néztem Harryre majd vissza a Doktorra.
- Doktor úr lehetséges, hogy megcsináljuk a nélkül a műtétet, hogy Harry beleszóljon?  
- Hát nem tudom, nem lehetne, de tudom hogy menyire fontosak egymásnak ezért ha ön magára vállalja a felelősséget akkor megoldható.
 - Blake, Blake, Blake.. – hallottam Harry hangját, de a szeme csukva volt
- Vigyázzon meg kell néznem jól van-e. Ha önnek jó holnapra beszorítom a műtétet.

- Rendben. - mosolyogtam
- Valami nem stimmel. A szíve egyre gyorsabban ver. Kérem, menjen ki!! Meg kell jobban vizsgálni!
- Sajnálom, de nem olyan rég láttam nem akarom elveszteni! Bent maradok. – ekkor megfogtam Harry kezét
- Hihetetlen.. A szívverése.. Normális lett.!  Nem értem. Engedje el a kezét!!
Nem értettem miért fontos, de ha már nem megyek ki, akkor ezt a kérését teljesítem az orvosnak. Ekkor megint gyorsabban vert a szíve. Nem értettem, de azt tudtam fel kell ébreszteni ha, látja, itt vagyok és rendben vagyok, akkor megnyugszik. Gondoltam.
- Doktor úr! Legyen szíves felkelteni Harryt!
- Nem értem. Miért kéne? Végre elaludt.
- Mert ha látja, hogy jól vagyok, akkor lehet, megnyugszik.
- Hát egy próbát megér.
Az orvos felkeltette Harryt. Ekkor kiment, hogy magunkra hagyjon. Harry elkezdet pislogni majd megint szólongatott. Megdörzsölte a szemét majd ismét rám nézet.
- Itt vagyok Harry! – fogtam meg a kezét
- Blake.. – hangja erőtlen volt
- Css. Ne beszélj! Nyugodj meg!
Csak most vettem észre pedig nem nehéz, hogy Harryből most sokkal több cső lóg ki. Ahogy láttam, hogy mondhatni szenved a hülyesége miatt.
- Harry holnap megműtenek téged!
- Ki lesz a donor?
- Én!!!  Fogad el csak így élheted túl! És nem csak nekem van szükségem rád, hanem a családtagjaidnak is!!
- Honnan tudod, hogy itt vagyok?
- Gemma elárulta.
- Nem tudom felfogni, miért mondta el neked? Nem akarom, hogy nekem add a veséd! Szeretlek, de ez túl nagy áldozat!! Kérlek meny el!
- Nem fogok! Az orvos elmondta, hogy akárhányszor még nem ébredsz fel teljesen, de már nem sok kell akkor állandóan a nevemet hajtogatod!! És erre az előbbi is bizonyíték!!
- Kérlek.. – hangja megtört
Nem láttam eddig Harryt még könnyezni, se de most mondhatni sírt. Sajnáltam. Volt egy kis szekrény az ágya mellet, sok kis apróság volt rajta közte a közös képünk.
 - Azt hittem elfelejtetted!
- Sose tudnám! Különleges vagy számomra!- Harry felült az ágyba és engem kezdet nézni

#4yearsofOneDirection

Sziasztok!
Itt is szeretnék sok boldog szülinapot kíváni az1D-nek!Tudom, nem olvassák a blogom/blogunk de jó érzés csak rájuk gondolni. Ők megváltoztatták az életem. Sok dologba segítettek! És ezzel szerintem nem csak én vagyok így. Nagyon szeretem őket és el se tudnám képzelni nélkülük az életem akkor valószínű ez a blog se létezne, én se ilyen lennék. Hihetetlen, hogy idáig menyi dolgot elértek és még menyit el fognak. :D Egy szó mint száz. Csodálatos emberek és sok rajongójuknak segítettek. <3
Új Rész hétvégén :D

One Band,
One Dream,
One Direction,
4 years! <3

15.rész: Elment

Sziasztok! Nagy sajnálattal közlöm, hogy Csengét nem tudom elérni. Úgy volt, hogy a közel jövőbe megírja a részt, amit elterveztünk, de így alakult. Lehetséges, hogy nyaral. Ezért úgy döntöttem, hogy írok egyedül egy részt, ha már így alakult. Remélem, tetszik! És nagyon sajnálom! Ezzel szeretnék kellemes nyarat kívánni nektek! Puszi : Kitti xx

Ami eddig történt:
Blake és Harry kocsiban ülve baleseteztek. Blake horzsolásokkal megúszta. Ám Harry nem volt ilyen szerencsés fény derült egy nagy bajra. Egyik veséje nem működik rendesen.

Harry szemszöge:
Blake a csókáradat után befeküdt mellém és elaludt. Igazából nem lett volna szabad, de a közelsége megnyugtatott, ahogy hallom, hogy szuszog mindénél jobb ebben a pillanatban. De sajnos ez nem tart örökké, holnap pontosabban ma hajnali 5-kor elmegyek. El fogok menni nem, hagyhatom, hogy Blake ekkora áldozatot tegyen értem. Írni fogok, egy levelet neki bele írom, menyire szeretem….
Az idő hamarabb eltelt, mint gondoltam, ahogy a telefonom órájára néztem láttam, hogy hajnali ötöt mutat. Lassan kikeltem az ágyból felvettem a papucsot, amit kedvesem rakott az ágyhoz, hogy fel ne fázzak. Annyira sajnálom, hogy itt kell hagynom. De tudom jobb lesz így. Nem tehet ekkora áldozatott értem.. Gondolkodtam el közbe a dolgaimat elkezdtem pakolni a táskába a levelet odaraktam a párnára ahol aludtam. Rá néztem még egy pillanatra majd kimentem az ajtón. Úgy döntöttem elutazok, Írországba ott úgy se találna rám. Egy kis városba Mullingar-ba egyik haverom is ott él. Remek lesz, ő majd vigyáz rám. Megyek a folyosókon, a lépcsőkön, ki az utcára. Az eső elkezdet esni hallottam, ahogy csapódik a földre a testemnek, de valahogy nem éreztem. 

Blake szemszöge:
8 óra van és Harry sehol, csak egy levelet hagyott. A hűlt helyén még érződött az illata, és ahogy a könnyeim folytak mást se tudtam csinálni csak a párnát szorongatni, amin aludt és a levelet olvasni.

~Levél~
Drága Blake!
Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek, ott mikor felébredsz. Nem nézhetem, ahogy mosoly kerekedik, az arcodon mikor meglátsz. Nem kérhetem, hogy ekkora áldozatott tegyél értem! Ezért jobb, ha most elmegyek, remélem, hogy az idődet nem a keresésemre fogod fecsérelni. Neked is jobb, ha most tovább lépsz! Lehet, hogy egymásnak létünk teremtve, de mégse lehetünk egymással! Sajnálom! Szeretlek, és ígérem, te leszel az első, aki megtudja, mi történik velem! Élek-e még… És csak remélni tudom, hogy olyan férfit találsz magadnak, akit még érdemelsz, aki olyan okos, mint te,aki annyira tud óvni és szeretni, mint én téged! Nagyon sajnálom Blake. Szeretlek és szeretni is foglak!
Csók,
Szerelmed
~
Sose hittem volna, hogy így fog történi, ahogy megálmodtam nem így volt. Még jó párszor elolvastam a levelet és egyre több könnycsepp hullott a szememből. Elkezdtem pakolni a cuccokat, amiket Harry itt hagyott. Odaértem az utolsó szekrényhez, amin egy kép volt rajta egy fotóval. A fotón mi voltunk, ahogy mindketten bohóckodunk a réten. Összepakoltam és arra lettem figyelmes, hogy valaki néz.

- Szia!
- Anya! – fordultam meg és megöleltem
- Hogy vagy? Mi történt?
- Harry itt hagyott. Megkért, hogy ne keresem, hisz úgy se fogom megtalálni! – nyújtottam át a levelet, amit szorgosan olvasott
- Sajnálom! Látom, már el is készülődtél. Jobb, ha megyünk! Csak beszélek az orvossal h-hogy elment!
- Én szeretnék beszélni vele utána, mehetünk! – bólintott megölelt és megvárt kint
- Doktor úr. Pont jókor, vagyis már nem tudom, mit nevezzünk jónak.. Szóval Harry úgy döntött, hogy elmegy és már nem is jön vissza. A papírjait elkérhetném?
- Szia, Blake. Harry engem értesített és elvitte a papírokat. Megbeszéltünk, hogyha bármi történik, egyből ide hozzák, és hogy téged értesítselek egyből!
- Köszönöm!
- Menny haza és pihenj.
Megöleltem a Doktor úrt.  És mentem anyához a folyosó végére. Le a lépcsőn, ki az ajtón és beültem a kocsiba. Az út lassan telt mire oda értünk a bérelt házhoz.
Úgy döntöttük, hogy pá napot még maradunk hátha valami lesz, megkeres vagy valami..
~2 héttel később~
A napok lassan teltek mást se tudtam csinálni csak az ajtót és a telefont figyelni. A kanapén ülve anyukám mellém ült és az ölembe rakott egy tálcát, de nem tudtam enni pedig a kedvencemet főzte. Húslevest,

milánóit, és palacsintát innivalónak meg kakaót. Máskor még a tányérokat is kinyaltam volna csak, hogy ne maradjon bene egy pici darab, se de most csak megráztam a fejem és leraktam a kanapé melletti kisasztalra.
- Kicsim enned kell! Két hét eltelt! Azóta alig ettél alig ittál minden egyes nap az ajtót nézed vagy a telefonod. Hátha kapsz egy hívást.
Csak megráztam a fejem és tovább csináltam, amit eddig is.
- Kicsim kérlek! – csuklott meg anya hangja
Ekkor megcsörrent a telefonom.
- Halló!
- Szia! Gemma vagyok! Hogy vagy? Találkozhatnánk. Olyan rég láttalak! Ki se mozdultál mióta Harry elment. 
- Hol van Harry? Gemma neked tudnod kell, kérlek, mond el! Szükségem van rá és neki is rám!
- Sajnálom nem tehettem! – csuklott meg a hangja éreztem valami baj van
- Gemma kérlek! – zokogtam
- Korházba van. Tegnap este rosszul lett. És bevitték mentővel.
Felpattantam a telefon kicsúszót a kezemből csak arra tudtam gondolni hogy baja eset. Én meg itt ülök mit sem téve.
- Blake? Blake? – hallottam a telefonból