15.rész: Elment

Sziasztok! Nagy sajnálattal közlöm, hogy Csengét nem tudom elérni. Úgy volt, hogy a közel jövőbe megírja a részt, amit elterveztünk, de így alakult. Lehetséges, hogy nyaral. Ezért úgy döntöttem, hogy írok egyedül egy részt, ha már így alakult. Remélem, tetszik! És nagyon sajnálom! Ezzel szeretnék kellemes nyarat kívánni nektek! Puszi : Kitti xx

Ami eddig történt:
Blake és Harry kocsiban ülve baleseteztek. Blake horzsolásokkal megúszta. Ám Harry nem volt ilyen szerencsés fény derült egy nagy bajra. Egyik veséje nem működik rendesen.

Harry szemszöge:
Blake a csókáradat után befeküdt mellém és elaludt. Igazából nem lett volna szabad, de a közelsége megnyugtatott, ahogy hallom, hogy szuszog mindénél jobb ebben a pillanatban. De sajnos ez nem tart örökké, holnap pontosabban ma hajnali 5-kor elmegyek. El fogok menni nem, hagyhatom, hogy Blake ekkora áldozatot tegyen értem. Írni fogok, egy levelet neki bele írom, menyire szeretem….
Az idő hamarabb eltelt, mint gondoltam, ahogy a telefonom órájára néztem láttam, hogy hajnali ötöt mutat. Lassan kikeltem az ágyból felvettem a papucsot, amit kedvesem rakott az ágyhoz, hogy fel ne fázzak. Annyira sajnálom, hogy itt kell hagynom. De tudom jobb lesz így. Nem tehet ekkora áldozatott értem.. Gondolkodtam el közbe a dolgaimat elkezdtem pakolni a táskába a levelet odaraktam a párnára ahol aludtam. Rá néztem még egy pillanatra majd kimentem az ajtón. Úgy döntöttem elutazok, Írországba ott úgy se találna rám. Egy kis városba Mullingar-ba egyik haverom is ott él. Remek lesz, ő majd vigyáz rám. Megyek a folyosókon, a lépcsőkön, ki az utcára. Az eső elkezdet esni hallottam, ahogy csapódik a földre a testemnek, de valahogy nem éreztem. 

Blake szemszöge:
8 óra van és Harry sehol, csak egy levelet hagyott. A hűlt helyén még érződött az illata, és ahogy a könnyeim folytak mást se tudtam csinálni csak a párnát szorongatni, amin aludt és a levelet olvasni.

~Levél~
Drága Blake!
Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek, ott mikor felébredsz. Nem nézhetem, ahogy mosoly kerekedik, az arcodon mikor meglátsz. Nem kérhetem, hogy ekkora áldozatott tegyél értem! Ezért jobb, ha most elmegyek, remélem, hogy az idődet nem a keresésemre fogod fecsérelni. Neked is jobb, ha most tovább lépsz! Lehet, hogy egymásnak létünk teremtve, de mégse lehetünk egymással! Sajnálom! Szeretlek, és ígérem, te leszel az első, aki megtudja, mi történik velem! Élek-e még… És csak remélni tudom, hogy olyan férfit találsz magadnak, akit még érdemelsz, aki olyan okos, mint te,aki annyira tud óvni és szeretni, mint én téged! Nagyon sajnálom Blake. Szeretlek és szeretni is foglak!
Csók,
Szerelmed
~
Sose hittem volna, hogy így fog történi, ahogy megálmodtam nem így volt. Még jó párszor elolvastam a levelet és egyre több könnycsepp hullott a szememből. Elkezdtem pakolni a cuccokat, amiket Harry itt hagyott. Odaértem az utolsó szekrényhez, amin egy kép volt rajta egy fotóval. A fotón mi voltunk, ahogy mindketten bohóckodunk a réten. Összepakoltam és arra lettem figyelmes, hogy valaki néz.

- Szia!
- Anya! – fordultam meg és megöleltem
- Hogy vagy? Mi történt?
- Harry itt hagyott. Megkért, hogy ne keresem, hisz úgy se fogom megtalálni! – nyújtottam át a levelet, amit szorgosan olvasott
- Sajnálom! Látom, már el is készülődtél. Jobb, ha megyünk! Csak beszélek az orvossal h-hogy elment!
- Én szeretnék beszélni vele utána, mehetünk! – bólintott megölelt és megvárt kint
- Doktor úr. Pont jókor, vagyis már nem tudom, mit nevezzünk jónak.. Szóval Harry úgy döntött, hogy elmegy és már nem is jön vissza. A papírjait elkérhetném?
- Szia, Blake. Harry engem értesített és elvitte a papírokat. Megbeszéltünk, hogyha bármi történik, egyből ide hozzák, és hogy téged értesítselek egyből!
- Köszönöm!
- Menny haza és pihenj.
Megöleltem a Doktor úrt.  És mentem anyához a folyosó végére. Le a lépcsőn, ki az ajtón és beültem a kocsiba. Az út lassan telt mire oda értünk a bérelt házhoz.
Úgy döntöttük, hogy pá napot még maradunk hátha valami lesz, megkeres vagy valami..
~2 héttel később~
A napok lassan teltek mást se tudtam csinálni csak az ajtót és a telefont figyelni. A kanapén ülve anyukám mellém ült és az ölembe rakott egy tálcát, de nem tudtam enni pedig a kedvencemet főzte. Húslevest,

milánóit, és palacsintát innivalónak meg kakaót. Máskor még a tányérokat is kinyaltam volna csak, hogy ne maradjon bene egy pici darab, se de most csak megráztam a fejem és leraktam a kanapé melletti kisasztalra.
- Kicsim enned kell! Két hét eltelt! Azóta alig ettél alig ittál minden egyes nap az ajtót nézed vagy a telefonod. Hátha kapsz egy hívást.
Csak megráztam a fejem és tovább csináltam, amit eddig is.
- Kicsim kérlek! – csuklott meg anya hangja
Ekkor megcsörrent a telefonom.
- Halló!
- Szia! Gemma vagyok! Hogy vagy? Találkozhatnánk. Olyan rég láttalak! Ki se mozdultál mióta Harry elment. 
- Hol van Harry? Gemma neked tudnod kell, kérlek, mond el! Szükségem van rá és neki is rám!
- Sajnálom nem tehettem! – csuklott meg a hangja éreztem valami baj van
- Gemma kérlek! – zokogtam
- Korházba van. Tegnap este rosszul lett. És bevitték mentővel.
Felpattantam a telefon kicsúszót a kezemből csak arra tudtam gondolni hogy baja eset. Én meg itt ülök mit sem téve.
- Blake? Blake? – hallottam a telefonból