16.rész: Újra látni

Sziasztok!
Képzeljétek a blog most csütörtökön lesz egy éves! :3 Július 31– én :D Gondoltam összegzem nektek, hogy hol tart a blog! :D Sajnos Csengével nem tudtam a blogról beszélni, de azt elárulta nekem, hogy jól telik neki a nyár! :D Nektek is kellemes nyarat kívánok itt a blog idáig elért eredményei és az új rész! Az jó részről csak annyit mondok, hogy ez lett a kedvencem és szerintem nagyon jó lett és elég hosszú is. Puszi: Kitti xx
Eredmény:
16 rész,
1 Tailer, http://www.youtube.com/watch?v=sAgSlgvzR4o
7 követő + facebook csoport, https://www.facebook.com/groups/166002876929957/
5250+ látogatás a világ több részéről :D
 És íme a következő rész! Jó olvasást! És ne felejtsetek a csoporthoz csatlakozni és nyomot hagyni magatok után! (komi, pipa) Köszönöm mindenkinek aki hagyott nyomot a blogon! Jó olvasást! :)

Ekkor megcsörrent a telefonom.
- Halló!
- Szia! Gemma vagyok! Hogy vagy? Találkozhatnánk. Olyan rég láttalak! Ki se mozdultál mióta Harry elment. 
- Hol van Harry? Gemma neked tudnod kell, kérlek, mond el! Szükségem van rá és neki is rám!
- Sajnálom nem tehettem! – csuklott meg a hangja éreztem valami baj van
- Gemma kérlek! – zokogtam
- Kórházba van. Tegnap este rosszul lett. És bevitték mentővel.
Felpattantam a telefon kicsúszót a kezemből csak arra tudtam gondolni, hogy baja eset. Én meg itt ülök mit sem téve.
- Blake? Blake? – hallottam a telefonból majd megszakítottam a vonalat
Eleget tétlenkedtem, felpattantam a kanapéból a szobámba vettem az irányt kikaptam a szekrényből a bőröndöm és beledobáltam pár ruhát, tisztasági szert, telefont és a többi fontos dolgot. Felöltöztem egy mackónadrágba és egy normálisan kinéző pólóba felkaptam egy tornacsukát és csak úgy szeltem a bejárati ajtóig a lépcsőket.
- Anya elmegyek a kórházba és megmentem a szerelmem életét! – csaptam be az ajtót, anya válaszát meg se várva.
Fogtam egy taxit és egyből a korház felé mentünk. Csak azt nem értem, hogy az orvos miért nem szólt? Miért nem hívott hisz úgy volt megbeszélve, hogy felhív, ha Harry bemegy. Nem értettem, míg e gondolkoztam meg is érkeztünk. Szerencsére nem lakok, lakunk olyan mesze a kórháztól. 10-15 perc autóval. A szívem egyre jobban dübörgött a mellkasomba. Kifizettem a taxit kiszedtem a csomagom és megcéloztam a bejárati ajtót. Itt állok, az épület előtt ahol Harry eltűnt és nem láttam többet, de ugyan akkor itt láthatom újra. Beszívtam a levegőt kifújtam és elindultam. Bementem az épületbe és oda mentem az információs pulthoz.
- Jó napot! Harry Styles-t keressem. Melyik szobába van?
- Önnek is! 27- be van.
- Merre találom?
- Fel a lépcsőn, utána a folyosón balra majd jobb oldalt a 4. szoba.
- Köszönöm! Viszlát!
Meg se várva válaszát elindultam. Csomag a kezembe és csak úgy szeltem a lépcsőket. Elfordultam balra majd fékeztem magam és lassan odasétáltam a negyedik ajtóhoz. Óvatosan benyitottam mire rájöttem itt nincs senki. Várjunk bal vagy jobb oldal?? Én most a balt néztem meg. Akkor a jobb oldaliba kell lennie. Beszívtam a levegőt majd kifújtam és lassan lenyomtam a kilincset. Benéztem, a csomag ki esett a kezemből. Itt van, el se hiszem, de újra láthatom. Felvettem a csomagom majd óvatosan bementem, hogy fel ne kelljen.  Odasétáltam mellé majd leültem az ágy melletti székre az mellé lehelyeztem a csomagom. Megfogtam a kezét mire elkezdet mocorogni.
- Mr. Hudson?? – hallottam meg mire megfordultam
- Doktor úr. Miért nem szólt?
- Harry nem engedte. De örülök neki, hogy itt van, Harry akárhányszor felriad, az ön nevét hajtogatja.
Rá néztem Harryre majd vissza a Doktorra.
- Doktor úr lehetséges, hogy megcsináljuk a nélkül a műtétet, hogy Harry beleszóljon?  
- Hát nem tudom, nem lehetne, de tudom hogy menyire fontosak egymásnak ezért ha ön magára vállalja a felelősséget akkor megoldható.
 - Blake, Blake, Blake.. – hallottam Harry hangját, de a szeme csukva volt
- Vigyázzon meg kell néznem jól van-e. Ha önnek jó holnapra beszorítom a műtétet.

- Rendben. - mosolyogtam
- Valami nem stimmel. A szíve egyre gyorsabban ver. Kérem, menjen ki!! Meg kell jobban vizsgálni!
- Sajnálom, de nem olyan rég láttam nem akarom elveszteni! Bent maradok. – ekkor megfogtam Harry kezét
- Hihetetlen.. A szívverése.. Normális lett.!  Nem értem. Engedje el a kezét!!
Nem értettem miért fontos, de ha már nem megyek ki, akkor ezt a kérését teljesítem az orvosnak. Ekkor megint gyorsabban vert a szíve. Nem értettem, de azt tudtam fel kell ébreszteni ha, látja, itt vagyok és rendben vagyok, akkor megnyugszik. Gondoltam.
- Doktor úr! Legyen szíves felkelteni Harryt!
- Nem értem. Miért kéne? Végre elaludt.
- Mert ha látja, hogy jól vagyok, akkor lehet, megnyugszik.
- Hát egy próbát megér.
Az orvos felkeltette Harryt. Ekkor kiment, hogy magunkra hagyjon. Harry elkezdet pislogni majd megint szólongatott. Megdörzsölte a szemét majd ismét rám nézet.
- Itt vagyok Harry! – fogtam meg a kezét
- Blake.. – hangja erőtlen volt
- Css. Ne beszélj! Nyugodj meg!
Csak most vettem észre pedig nem nehéz, hogy Harryből most sokkal több cső lóg ki. Ahogy láttam, hogy mondhatni szenved a hülyesége miatt.
- Harry holnap megműtenek téged!
- Ki lesz a donor?
- Én!!!  Fogad el csak így élheted túl! És nem csak nekem van szükségem rád, hanem a családtagjaidnak is!!
- Honnan tudod, hogy itt vagyok?
- Gemma elárulta.
- Nem tudom felfogni, miért mondta el neked? Nem akarom, hogy nekem add a veséd! Szeretlek, de ez túl nagy áldozat!! Kérlek meny el!
- Nem fogok! Az orvos elmondta, hogy akárhányszor még nem ébredsz fel teljesen, de már nem sok kell akkor állandóan a nevemet hajtogatod!! És erre az előbbi is bizonyíték!!
- Kérlek.. – hangja megtört
Nem láttam eddig Harryt még könnyezni, se de most mondhatni sírt. Sajnáltam. Volt egy kis szekrény az ágya mellet, sok kis apróság volt rajta közte a közös képünk.
 - Azt hittem elfelejtetted!
- Sose tudnám! Különleges vagy számomra!- Harry felült az ágyba és engem kezdet nézni