7. rész: Kellemes csalódás

Sziasztok, nem kis kalamajka után végre meghoztuk az új részt! :D Jó olvasást, reméljük tetszeni fog! :) Oh és nemsokára lesz egy kis meglepink számotokra a bloggal kapcsolatban! ;) <3 Csenge, Kitti xx

 Blake szemszöge:
- Köszönöm, hogy velem voltál ma, holnap hívlak. – mondta és megölelt
 - Én köszönöm, hogy adtál még egy esélyt és reggel eljöttél értem. – mosolyogtam és visszaöleltem Amikor beléptem a lakásba anya a nyakamba ugrott.
 - Milyen volt?- kérdezte lelkesen 
- Nagyon-nagyon-nagyon jó! – mondtam szomorúan és bementem a szobámba. Magamra zártam az ajtót és sírva fakadtam. Már csak pár nap és soha többé nem látom a zöld szemű srácot! A zokogás közepette elaludtam. 
~ Másnap ~ 
Reggel kilenc óra van, anyáék meg sehol… Kimentem a konyhába, hogy egyek valamit és megláttam egy cetlit a hűtőn
„Kicsim, Apádnak sürgős munkája akadt, haza kellett mennünk, de holnap visszajövünk. Ne haragudj, hogy nem szóltam, de nem akartalak felébreszteni. Ha felkeltél hívjál! Szeretlek”
Na szuper. Mit kezdjek magammal? Gyorsan megcsörgettem anyát, beszéltünk egy kicsit, kértem tanácsot, hogy mit csináljak ma, de a választól nem lettem okosabb. Eléggé kiborultam, el is ment a kedvem mindentől, hiányoltam a barátaimat, ha velük vagyok, sosem unatkozom. 
Mivel a hűtő egy doboz romlott tej kivételével kongott az ürességtől, úgy döntöttem elsétálok a közeli pékségbe reggelizni. Legalább addig kezdek magammal valamit. Gyorsan felöltöztem és elindultam. Nagyon untam magam egyedül. Az egyetlen embert, akivel jól érzem magam, nem akartam elhívni. Harryvel tegnap elég furán viselkedtem és félek, hogy nem Ő az igazi... Vagyis nem tudom... Talán… Ahh! Fogd be agyam! Különben is. Ha valamit akar hívjon ő. A fiúknak kell kezdeményezni, nem? Miközben ezen elmélkedtem, szinte észre se vettem, hogy már meg is vettem mindent amit akartam.
Egy nagy capuchino-val és két csokis croissant- nal a kezemben léptem ki az utcára. Sikerült újra elmélyednem a gondolataimban. Hiperfontos filozofálásomnak  egy óriási és fájdalmas lökés vetett véget. A kávém es a kajám mind a földön landolt. Szuper!
- Úristen, ne haragudj! Hogy lehetek ennyire béna! Nagyon sajnálom – hebegte egy szőke hajú, kedves arcú lány

- Semmi baj. – fogtam meg zsibbadt vállamat
- Jó ég a reggelid! Jaj bocsánat! – mondta szinte sírva
- Nyugi, nem haragszom! – mosolyogtam rá. 
- De elrontottam a napodat!
- Dehogy! – nevettem
- Engedd meg, hogy kifizessem!
- Jaj, hagyd! Egyébként hogy hívnak? – kérdeztem. Nagyon szimpatikus lány
- Gemma vagyok - nyújtotta karját
- Blake. – fogadtam el kezét.
- Figyelj Blake, nem hagyom, hogy károsodj miattam! Nem megyünk el reggelizni? – mosolygott
- Oké, úgy sincs semmi dolgom- vigyorogtam. 
- Megmutatom a kedvenc helyemet!- mondta lelkesen. 
- Renden. – egyeztem bele
 Úgy öt percet sétáltunk, amikor odaértünk egy Gyrososhoz. Felragyogott a szemem.
- Ugye idejövünk?- néztem ré Gemmára lelkesen
- Igen!- mondta mosolyogva
- Imádom a Gyrost! 
A kajánkat elég gyorsan kihozták, mi pedig nevetve beszélgettünk. Egy fél óra múlva megcsörrent a telefonja, amit fel is vett. Komoly arccal beszélt, vagyis inkább hallgatta, hogy mit mondd a másik személy a vonal végén. Mikor lerakta kicsit ideges volt.
- Pincér! Blake, nagyon sajnálom, de el kell mennem. Itt a telefonszámom, jó lenne majd még találkozni, nagyon jól éreztem magam, tartsunk máskor is csajos napot. – mondta, miközben fizetett.
- Semmi gond, menj csak!- mosolyogtam rá, ő pedig távozott. Éreztem, hogy valami nincs rendben, de hát nem akartam firtatni.
Jobb ötlet híján úgy döntöttem ma is elzarándokolok a „szent” rétemhez. Mikor odaértem megláttam egy ismerős kutyust, a gazdájával együtt. Harry épp egy csajt ölelgetett és puszilgatott. A mellkasomon mintha lyukat ütöttek volna. Tegnap még velem randizott, most meg más lányt ölelget. Ilyen a formám…
A kutyus felismert és oda is jött hozzám kitépve pórázát gazdája kezéből. Harry gyorsan utána kapta a fejét, de a lánynak csak a hátát láttam. 
- Szia Dusty! – simogattam meg mosolyogva a kutyulit. Ő viszonozva köszönésemet adott. Nagyon aranyos kutyus. 

- Hát Dusty látom, a gazdid jól elvan azzal a lánnyal... – Erre felkapta fejét, elkezdett hevesen ugrándozni és ugatni. Végre a gazdi is ide nézett. Elindult felénk.
- Szia Blake!- vigyorgott és adott két puszit- Bocsi, Dusty egy kicsit fura mostanság. – mondta, és lenyugtatta a kutyát.
- Semmi baj. – mosolyogtam és ismét megsimogattam Dustyt. A lány is odajött hozzánk, én pedig megkönnyebbültem.
- Ő itt a nővérem Gemma. Gemma ő itt Blake. – „mutatott be egymásnak” Harry
- Helló, rég találkoztunk! – mosolyogtam
- Szia igen, két óra sok idő! – mondta és elvigyorodott
- Ti ismeritek egymást? – röhögött fel Harry 
- Persze. – mondtuk egyszerre, majd mindketten elnevettük magunkat.