Ahogy lassan haladtunk a keresett társaság felé, a tömegben valaki haláli viccesnek tartotta, ha meglök és én beleesek a vízbe... Pánikozva zuhantam a medencébe. Lesüllyedtem a víz aljára és éreztem, ahogy elfogy a levegőm. Hirtelen két erős kart éreztem a derekam körül. Harry kihúzott. Sírva kapkodtam levegő után, Ő pedig magához szorított. Belefúrtam fejem a vállába, nem tudtam betelni közelségével. Pláne, hogy mindketten fürdőruhában voltunk.
- Jól vagy?- nézett rám aggódva
- Most már igen.
Huncutul elmosolyodott és hirtelen megcsókolt ...
Mikor megláttam, hogy Blake beleesett a vízbe, mintha szíven szúrtak volna… Egyből utána ugrottam, hogy megmentsem. Nem bírnám elviselni, ha bármi baja esne. Mikor kihúztam a vízből nem tudtam ellenállni. Vizes tincsei gyönyörűen keretezték angyali arcát. Megcsókoltam. Mióta megismertem olyan érzésem van, mintha egymásnak teremtettek volna minket.
- Kérlek, vigyél haza. Így is nagy felfordulást csináltam.
– Sütötte le szemeit és megremegett az ajka. Félénken a minket bámuló emberekre pillantott
- Nem tehetem. Ilyen állapotba nem hagyhatom, hogy egyedül legyél! – mosolyogtam rá.
Felálltam és felkaptam Blaket. Maximum harminc kiló lehetett… Vas ággyal… Elnevette magát. Bevittem a házba, egyenesen a szobámba. Óvatosan letettem az ágyamra ő pedig zavarba jött. - Most akkor itt aludhatok? –nézett rám félénken
- Ha megfelel- mosolyogtam
- Még szép! – vigyorodott el
- Akkor aludj nyugodtan, jó éjt. –mondtam és elindultam az ajtó felé.
- Várj! – kiáltotta, odaszaladt hozzám és adott egy puszit- kaphatnék pizsit?- kérdezte mosolyogva
- Természetesen!- a szekrényemből kiszedtem a kedvenc pólómat és egy Calvin Klein alsógatyát. Odanyújtottam neki, ő pedig pirulva elvette.
– Ha bármi kell lent leszek a konyhában! Jó éjt!–mosolyogtam és lementem.
~5 óra múlva~
A hivatalosan bulinak három körül vége lett, de számomra már akkor, amikor Blaket felvittem a szobámba. A tudat, hogy az én ágyamban alszik, az én ruháimban teljesen magával ragadott. Nagyon sokat jelent nekem ez a lány. Miután mindenki elment én egyből felrohantam a szobámba és csak néztem, ahogy alszik. 5 óra körül járt az idő, amikor hirtelen mocorogni kezdett. Hatalmas könnycseppek jelentek meg az arcán és tisztán hallottam, ahogy az én nevemet suttogja. Engem hívott. Leültem az ágy szélére gondosan betakartam és letöröltem a könnycseppeket az arcáról. Hirtelen megfogta a kezem jó szorosan, hogy ne tudjam kiszabadítani magam. Őszintén szólva nem is akartam. Egy perc múlva fel is ébredt.
- Jól vagy? – kérdeztem biztató mosollyal az arcomon
- Igen. – megölelt. Furcsa érzés támadt bennem.
~Blake szemszöge~
Ugyan azt álmodtam, mint múltkor. Kettévált a talaj kettőnk között. Felriadtam és észre vettem, hogy Harry hatalmas kezét szorongatom. Megnyugodtam. Ott volt velem.
- Jól vagy?- kérdezte. Jó érzés volt, hogy aggódik értem.
- Igen. –öleltem át szorosan- Nem is aludtál idáig? – néztem mélyen hatalmas zöld szemeibe
- Nem. Figyeltem milyen aranyosan alszol. – mosolygott és megjelentek a gödröcskéi.
A pillangók a hasamban, azt hiszem őrült pogózásba kezdtek. Megöleltem, beszívtam eszméletlen illatát.
- Gyere, feküdj ide. – mosolyogtam rá, ő pedig perverz vigyorra húzta a száját, amitől elnevettük magunkat.
Miután bebújt mellém a takaró alá, testünk összeért. Szorosan hozzábújtam, éreztem, ahogy mellkasa emelkedik minden egyes lélegzetvételekor. Hátulról átkarol, tartott. Nem akartam, hogy ennek a pillanatnak valaha is vége legyen. Az nem lehet, hogy két nap múlva haza kell mennem!
~Reggel~
- Szia Anya! Mondd!
- Hello Kicsim! Nem fogod elhinni, mi történt! Megszűnt a légitársaság, amivel visszautaztunk volna hozzád. Úgy döntöttünk apáddal, hogy két napra már nem érné meg úgysem visszamenni, szóval Kicsim, ne haragudj, de itthon maradunk és várunk Téged. Két nap múlva találkozzunk.
- Oké, részemről semmi gond… Vagyis… Hát… de ajhh oké… Figyelj Anya, nem lehetne, hogy pár nappal tovább maradjak? – kérdeztem rá félve
- Miért akarsz maradni?
- Hát… Tudod, mert van, az a srác… Emlékszel, akivel találkoztatok nem is egyszer... És én… Én azon agyalok, hogy azt hiszem piszkosul belé szerettem!
- Ó! Holnap majd megbeszéljük.
- Tessék?? Azon agyalsz, hogy belém szerettél? – kérdezte Harry…
Harry?! Csak ekkor vettem észre, hogy ott áll az ajtóban, egy nagy tálca gofrival, teljesen ledöbbenve…
- Anya! Mennem Kell! – tettem le a telefont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése