17. rész: Ki Ő??

Sziasztok itt az új rész ahogy ígértem! Ne felejtsetek el kommetelni! :D És a csoportba jelentkezni :) Mindenkit szeretettel várok/várunk! Jó olvasást! Puszi: Kitti xx

Blake szemszöge:
- Honnan tudod, hogy itt vagyok?
- Gemma elárulta.
- Nem tudom felfogni, miért mondta el neked? Nem akarom, hogy nekem add a veséd! Szeretlek, de ez túl nagy áldozat!! Kérlek menny el!
- Nem fogok! Az orvos elmondta, hogy akárhányszor még nem ébredsz fel teljesen, de már nem sok kell akkor állandóan a nevemet hajtogatod!! És erre az előbbi is bizonyíték!!
- Kérlek.. – hangja megtört
Nem láttam eddig Harryt még könnyezni, se de most mondhatni sírt. Sajnáltam. Volt egy kis szekrény az ágya mellet, sok kis apróság volt rajta közte a közös képünk.
 - Azt hittem elfelejtetted!
- Sose tudnám! Különleges vagy számomra!- Harry felült az ágyba és engem kezdet nézni
- Harry.. Szólok az orvosnak.. Készítsenek egy szobát számomra, hogy a holnapi műtéthez tudjunk pihenni.
- Muszáj? Nem akarom, hogy..
- Ez nem kérdés!! Harry ezt már eldöntöttem nem szólhatsz bele! – vágtam szavába
Lassan visszasétáltam az ágya ablak felöli részéhez le ültem a kisszékre és elkezdtem a telefonom babrálni.
- Mit csinálsz?
- Írok a szüleimnek, hogy pár napig bent maradok.. Az eljövetelem elég érdekesre sikerült. – mosolyogtam
Az üzenetet befejeztem majd felálltam elkezdtem az ajtó felé sétálni, ami pont kinyílt.
- Sikerült megbeszélni?
- Igen!
- Nem!!
Odasétáltam Harryhez óvatosan befogtam a száját.
- Igen sikerült, holnap szeretném megvalósítani a műtétet. Ha lehetséges én is lehetnék ebbe a szobába?
- Igen megoldható. De a fiatalember is egyet ért?
- Persze! Egyet ért! – ekkor Harry megharapta az ujjaimat
- Törődj bele Harry!
Harry becsukta szemeit majd elfordította a fejét az ablak felé. Ránk se hederített. Doktor szólt, hogy ötözzek át abba, amit adnak köntös szerű valamit. Ráhelyeztek az ágyra majd belém vezetek egy infúziót. Ami fájt is. Harryvel fogtuk egymás kezét majd lassan elaludtunk.
~Más nap~
Reggel felkeltünk, ami felesleg volt hisz egyből mentünk a műtőbe ahol elaltattak. Nem értettem engem hamarabb visszatoltak a korterembe, mint Harryt. Mikor felébredtem nem volt ott más csak a szüleim. Meg egy srác. Nem tudom ki az sose láttam még életem során. De nem lehetett orvos, mert nem volt úgy felöltözve.
- Anya kérlek, kísérj el WC-re.  – vörösödtem el, amin a srác csak kuncogott
Kitakaróztam bele kapaszkodtam anyukámba, hogy el tudjak menni WC- re. Ami sikerült is elvégeztem dolgomat majd visszafeküdtem, de Harry még mindig nem ért ide. Nem tolták még be.
- Anya kérlek, hívd ide a Doktor úrt.
- Rendben!
Anyukám sietve elment majd fél óra múlva visszajött.
- Doktor úr, hol van Harry??
- Harryt másik szobába kellet vinni, mert az állapota nem stabil. De mindent megteszünk, hogy segítsünk rajta!

A könnycseppek utat törtek maguknak. Csak zokogni tudtam. Ekkor észrevettem, hogy az a srác még mindig nézz. De ki ő? Egyáltalán minek jött, hanem is ismerem. 
- Mennyen ki mindenki egyedül akarok lenni!!
Fordultam az ablak felé és csak zokogtam ekkor egy kezet éreztem meg a vállamon.
- Nyugodj meg!
- Nem is ismerlek, mit akarsz tőlem?? Miért nem hagysz békén?? Meny el innen! MOST!! – ordítottam
A srác kiszaladt a szobából anyukám meg utána nem értem miért fontos ez annyira anyukámnak, hogy utána szalad?? És mikor tudom meg hogy ki ő?? Mikor kapom vissza Harryt? Miért nem lehet itt velem?? Elhatároztam megnézem Harryt.  Óvatosan felültem majd egymás után tettem le a lábaim. Megpróbáltam felállni, de összeestem. Bevertem a fejem.. Minden elsötétült.