20.rész: Mi van velem?

Sziasztok!
Íme a rész. Nem lett annyira jó de remélem azért tetszik. A hétvégén új rész! :) És remélhetőleg az iskola közben is hetenként fogok tudni új részt hozni! :) Minden jót és sok sikert a sulihoz! Puszi: Kitti xx
Blake szemszöge:
- Szia, Harry! És biztosan te vagy Blake. Harry már sokat mesélt rólad. Na, jó még se Harry leszar minket mióta téged megismert, de már értem miért. Szép vagy. – jött oda az ágyamhoz
- Louis nyugodj már meg! Ő az én húgom! Nem nyomulhatsz rá! Főleg úgy már, hogy Harry van vele!
- De olyan aranyos. – simította meg a kezem
Ekkor megszorítottam Harry kezét, aki csak leüvöltötte Louis fejét, aki meghátrált. Harrynek ekkora nagy szava lenne?
- Srácok mennyetek el én már nem fogok, ahhoz a csapathoz tartozni sajnálom! Szeretem Blaket és vele fogok lenni, hogy megóvjam mindentől!
- Harry nem kell engem megóvni semmitől! Meg tudom védeni magam! Menny velük nekik nagyobb szükségük van rád! Nekem úgy is át kell gondolnom, hogy ezek után, hogy legyen!
- D-de ezt nem teheted, nem küldhetsz el!! Hisz szeretlek! Együtt kell maradnunk!
- Niall mennyetek!!
- Ó szépségem már is el kell válnunk, milyen kár pedig még úgy gyönyörködtem volna a cuki kis

pofikádba! – mondta Louis amitől hánynom kellet
- Fogd be Louis! – mondták egyszerre a két fiú
- Ha elmegyek fogunk még találkozni? – kérdezte Harry
Szívem szakadt meg. Nem válaszoltam csak hátra dűltem az ágyon és lehunytam a szemeim.
Ekkor Harrytől kaptam a homlokomra egy puszit, majd mindhárman köszöntek és elmentek.
~2 Héttel később~
Az idő lassan telt. Kiengedtek a kórházból. Már teljesen jól vagyok, semmi bajom nincs. Vagyis egy apró van, hiányzik Harry, de nem lehettek egy bűnözővel.  Bár egy normális tesóm lenne kivel meg tudok beszélni mindent nem olyan, aki bűnöző és más életét teszi tönkre. Felöltöztem, hajam-megfésültem majd leengedve hagytam. Ma találkoznom kell, a testvéremmel mivel anya szeretné,

ha többet együtt lennénk.
- Szívem itt a tesód!
- Rendben anya!
- Szia!
- Szia. Mit csináljunk ma? – kérdeztem
- Mi lenne, ha csináltatnánk neked is tetkót? Közbe fagyiznánk és beszélgetnénk. – sorolta
- Nekem tetkó? Hát nem is tudom. Jó ötlet az?
- Neked kell tudnod. Indulhatunk?
Bólintottam adtunk anyának 1-1 puszit és elindultunk. Út közbe sokat beszéltünk sok mindenről. Miért nem kereset  hamarabb, miért társult a srácokhoz, miért ment el stb. És mindre válaszolt majd felkerült Harry is témaként.
- Hogy lehet, hogy egymásról álmodtatok? – kérdezte
- Jó kérdés én sem tudom. Ezt hozta a sors.
- Hiányzik?
- Igen. De ezt te is jól tudod.
- Igen tudom ezért szóltam neki is.
- Mi?? Te ide hívtad? De én nem akarom látni. –törtem ki magamból.
- Sziasztok. Köszönöm Niall! – Ölelték meg egymást
A torkomba egy nagy gombócot éreztem. Nem akartam Harryvel találkozni.  Nem akartam beszéli vele.
- Magatokra hagylak titeket! – mondta Niall
- Ne tedd! Kérlek!! – mondtam, de meg se hallotta csak intett egyet és elment
Kurva jó. Kettesben vagyok vele. Akit régebben imádtam most meg nem tudom, mit érzek.
- Blake beszélnünk kell! Ez nem mehet így tovább.
- Mire gondolsz Harry? Én nem akarok bűnözővel együtt lenni!
- De az a múlt! Mi a jelenben vagyunk! Megváltoztam.  Nem tudom miért vagy velem ilyen. Niallnek meg egyből megbocsátottál. Nem értelek.
- Neki se bocsátottam, meg amit tett de ő a testvérem és az nem megoldás, hogy nem szólok hozzá.
Ekkor meghátráltam, megfordultam és el akartam menni itt hagyni Harryt de valami meggátolt ebben.
- Engedj el Harry! – ráztam le magamról a kezét
- Nem. – ekkor magához ölelt
Az illata elvarázsolt, a szívdobogása megőrjített. Ugyan olyan ütemben és ugyan úgy vert a szívünk. Hihetetlen.
- Harry eresz el! Kérlek! – remegett a hangom
Ő csak szorosabban ölelt a szívem örült neki, de az agyam ellenezte.